E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Tárgyi hagyatéka (Kalla Zsuzsa) - A kontextus elvesztése és megtalálása. Jókai tárgyi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Bevezető
Jókaiék kínálótálja - 114. tétel Mégis, ennek a szándéknak köszönhetjük a hagyaték számbavételének két origóját, az „Jókai-ereklyetár” kéziratos majd nyomtatásban is megjelent leltárát.28 Az a hatalmas anyag, amely az unokahúg, Hegedüsné Jókay Jolán ajándékának29 illetve a második feleség, Nagy Bella adományainak30 egyesítése során jött létre, külön-külön lajstromokban nevesítődik, tétel- és leltári számot kap. A muzeológiai rendezettség azonban látszólagos, hiányoznak a szakszerű leírások, méretadatok. A Jókai-ha- gyaték alapgyűjteményét illető azonosítási bizonytalanság nem írható egyszerűen az egymást váltó intézmények és tulajdonosok, a Petőfi Ház anyagát ért háborús károk, a mentés nehézségei vagy az 1950-1960-as években megszaporodó, külső helyszínen létrehozott álladó kiállítások számlájára. Sokkal alapvetőbb probléma áll a jelenség mögött: a századelő sajátos gyűjteménygyarapítói szten- derdjei, amely elsősorban leltári számmal azonosít az anyag-, méret-, megjelenési adatok regisztrálása helyett és főként a tárgyakhoz fűződő életrajzi elemeket igyekszik rögzíteni. Ez az oka annak, hogy a gyűjtemény az 1960- as évekre szétesett, alapvető információk tűntek el, tárgyak sokasága vált azonosíthatatlanná. Ezt a tényt a katalógust lapozgató olvasó számára a feltűnően sok „talán”, „valószínűsíthető”, „lappang” kifejezés jelzi a tételekben. A Jókai-hagyatéknak a mai gyűjteményben használatos, „modern” leltára 1962-ben készült el.31 Tizenhat év után vált lehetővé a háborús mentés után a ládákból kicsomagolt vagy már a balatonfüredi-32 esetleg a kápolnásnyéki-33, kiskőrösi34 állandó tárlatokon látható tárgyak azonosítása és új leltári számmal való ellátása: ennek az időszaknak a jelzése a katalógusban a „A Petőfi Társaság törzsanyagából” kifejezés. E munka szinte a mai napig tart, 1970-től több, egymást váltó irodalomtörténész-muzeológus generáció - természetesen jelentős szemléleti különbségekkel és módszertani eljárásokkal - tett kísérletet a hagyatékból felbukkanó, még be nem leltározott tárgyak meghatározására. Jelentős kihívás minden újonnan felbukkant tárgy integrálása a hagyaték rendszerébe. Tudott volt, hogy meglehetősen nagy mennyiségű bútor és használati tárgy halmozódott fel, majd szóródott szét nemcsak Jókai lakásaiból, hanem a svábhegyi- és a füredi villából is. A nyilvánosság elől az Elnök utcai lakásába elzárkózó özvegy Jókainé Nagy Bellát felkereső riporterek beszámolóiból ismert,35 hogy Jókainé még az 1930-as években is számos, jelentős tárgyat őrzött férje hagyatékból, sőt, emlékmúzeum berendezését tervezgette. Természetesen maradtak fontos tárgyak a Jókai család különböző tagjainál és a Feszty-leszármazottaknál. Az itt olvasható tárgykatalógus alapváltozata közel másfél évtizede készült el. A munka része volt annak a dinamikus folyamatnak, amelyben a múzeum Művészeti, Nagy Bella jegygyűrűje - 190. tétel Relikvia- és Fotótárát az 1980-as években átvevő, fiatal szakemberekből álló csapat korszerű muzeologia elvek mentén kezdte el publikálni a gyűjtemény legértékesebbnek tekintett részeit.36 A tárgyi hagyatékok kutatásának szempontrendszerét időközben azonban jócskán módosította az a 21. századi muzeológiai fordulat, amely elsősorban a tematikus bemutatást, a kurátori koncepció mentén megvalósuló prezentációt tekinti elsődleges feladatának, a tárgyak jellemzőire már a gyűjtés, majd a közzététel során is ebből 32
