E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)

E. Csorba Csilla „minden tárgyhoz valami emlékezet van kötve.” Jókai-gyűjtemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban

ni. Az értékes ingatlanon81 túl betétkönyvet, ingóságokat örököltek volna a testvérek, összesen 117 000 forint értékben. Emellett többek állítása szerint, Angliába távozása előtt Nagy Bella nagyszámú ezüstneműt bízott dr. Halász Tibor ügyvédre, valamint részvényeket, egy Zuglóban lévő 486 négyszögöles telket és egy csillebérci dűlőben lévő gyümölcsöst. Egy 1949. július 3-án kelt iratban82 Halász „bemondása” szerint az ezüstkészlet a háborúban eltűnt, a telekről pedig nem tudott felvilágosítást adni. Tisztázaüan az örökséget megtámadó Párkány Simon mérnök szerepe Nagy Bella, illetve a Delej utcai ingatlan életében. Rövid idejű gondnoki teendőiért az örökség egy részét pénzben követelte Nagy Lajostól, akinek osztálytársa volt. A háború utáni állapotokról a vizsgálatot végző szerveknek ő adott bizalmas felvilágosításokat. Kézírásos vallomása szerint „Én egy nagyon megrakott stráfkocsi ingóságot deponáltam a Révai testvérek könyvkiadónál (Bpest, V. Vadász u. 16.) mint Jókai kb. 60 éven át kiadójánál, s ezek közt volt egy csomó festmény (Csók István, Vaszary, Réti, egy középkori értékes kép, Jókai eredeti portraitjai, - egyiket úgy tudom ő maga festette tükörből), szobrok, egy kézi faragású reneszánsz kori szekrény, Jókainak 5-6 kötet sajátkezű följegyzései, stb., stb. Néhány, majdnem értéktelen holmi ott maradt az Elnök utcai házban, azt Révaiék nem vállalták megőrizni. Az átvett holmikat úgy tudom, egy padlás sarkába hajították.”83 Az örökösödési per folyományaként 1949. május 31- én a Budapest Delej utca 20. szám alatti84 és az V. kerületi Vadász utca 16. számú épületben, a Révai Testvérek könyvkiadó vállalatnál hagyatéki leltárát készíttettek, amelyen Kelemen Gusztáv kirendelt gondnok, egy becsüs és egy „leltározó közeg” vett részt. A megállapítás szerint a Budapest székesfőváros Duna bal parti részének „15 380. sz. betétében 38.723 hrsz. a X. kerületi Delej u 20. sz. alatti telken álló egyemeletes családi villa, amely az elhunytnak felerészben tulajdona - értéke 80 000 forint.” A hagyatéki leltár siralmas hozzá nem értésről, érdektelenségről, vagy szándékos adatvisszatartásról tanúskodik. A közelmúltban véget ért háború után ezek a tárgyak nem voltak értékesek, Jókai Mór neve, a tárgyak eszmei értéke nem merült fel. A tételek: például különféle mellszobor, imakönyv, biblia, kis szekrény fából, csomag irat, fényképek, csomag ócska könyv, négert ábrázoló törött szobor stb. semmilyen plusz információval nem bírnak. Egy 1,5 x 1,2 méter nagyságú Krisztus az Olajfák

hegyén című festményt 50 000 forintra, míg az idős Jókai 1,2 x 1 méteres olajképét aranyozott keretben mindösszesen 5 000 forintra, Jókai Mórné 60 x 80 cm-es olajfestményét 3 000 forintra értékelték. A gipsz dombormű keretben feltehetően Fesztyné Jókai Róza műve lehetett. A leltár megjegyzése szerint Nagy Lajos 1947 januárjában egy Jókait és egy Nagy Bellát ábrázoló olajfestményt, valamint egy antik, faragott szekrényt magával vitt Angliába. Az ingó és ingatlan vagyont 117 181 forintra becsülték, s a hagyatéki tárgyalást többször kitűzték. Dr. Nagy Lajos nem jelent meg a tárgyalásokon, utóbb az idézéseket sem vette át, pedig 1950 januárjában már diplomáciai idézést is küldtek számára. 1949. év végén még hazakészült, s a közjegyzőt kívánta megbízni a Jókai Múzeummal kapcsolatos intézkedésekkel. 1950. március 30-án Markó István közjegyzőnek írt levelében utalást tett arra, hogy Párkány Simon milyen módon akar jogtalanul pénzt kicsikarni a családtól, illetve hangsúlyozta, hogy a Delej utcai házat megboldogult nővére akarata szerint Jókai Múzeummá szeretné alakíttatni, ezért visszaszerzésében nem haszonvágy hajtja. „Ezt szeretném megvalósítani, ha megérem azt az időt, amikor a világ újra visszazökken a rendes kerékvágásba.”85 Az éveken át elnyúló jogi procedúra végül előbb a hagyaték átadásáról rendelkezett, majd egy, a hagyatékhoz tartozó ingatlan - a VIII. kér. Tanács

V. B. által 1952. évi április 30-án kelt értesítés szerint a 4/1952. sz. Tvr. 1. § alapján - állami tulajdonba kerüléséről, az öröklési és eljárási illetéket pedig a Nagy testvérekre szabták ki. Bár egy hevenyészett leltár készült, 1953-ban a IX. kér. Tanács V. B. illetékességből a X. kér. Tanács V. B.-től kért arra vonatkozó információt, hogy a X. kér. Tanácsnál „annak idején” elhelyezett ingóságok hol vannak. Ezt azonban már sem az akkori hivatalnokok, sem az utókor nem tudja megválaszolni.

A hosszú és lidérces történet tragédiája, hogy a két szál nem ért össze. Miközben hozzá nem értő, nyerészkedő emberek Jókai Mór hagyatékát elkótyavetyélték, ezzel párhuzamosan Budapest Főváros Múzeumának dolgozói mentették a menthetőt, leltároztak, restauráltak, a hivatalos szerveknek viszont nem jutott eszükbe, hogy a Nagy Bella villája körüli eseményeket velük megosszák. Hogy a hevenyészett hagyatéki leltárban rögzített tárgyak hová, kihez kerültek, nem tudni. Réti István Jókai-portréja ma a Janus Pannonius Múzeum tulajdona. Az 1954-ben megalapított Petőfi Irodalmi Múzeum büszkeséggel vette

20