E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Képzőművészeti gyűjteménye - b) „Zichy Mihály rajzalbumát végig nézni, valódi dobzódás” Bevezető (E. Csorba Csilla) - További képzőművészeti alkotások
fekete házi sapka van. Arca vöröses, szakálla, bajusza ősz. A háttér sötétbarna. A festő, aki a Feszty-szalon gyakori vendége volt, többször láthatta Jókait étkezés közben. Herczeg Ferenc és mások is megemlékeznek arról, hogy Jókai otthonában fekete barettet és hosszú bársonyköntöst viselt. JM1 1/81., PIM lt. sz. 61.1044.1. 18. Szamossy Elek (1826-1888): Petőfi térdképe, é. n. olaj, vászon; 90 x 70 cm Jelzet: Honvédőrnagyi egyenruhát, kihajtott fehér inget viselő fiatal férfi derékképe. Hosszúkás arcán pödört bajusz látszik, fejét, tekintetét kissé jobbra fordítja. Bal kezét kardja markolatán tartja, jobb kezében a költészet szimbóluma, egy lant látható, előtte kis asztalon kézirattekercs, mellette babérág, mögötte egy épület részlete, oszlopa látszik. Jobb vállától a testén keresztbe nemzeti színű szalag ível. Kabátján bal oldalt kitüntetés látszik. A háttér szürkés, bal oldalt a kék felhős ég egy darabja látszik. A festmény eredetére, Szamossy Elek és Jókai kapcsolatára nem sikerült forrást találni, de nem kizárt, hogy a festő a fia, a Münchenben, majd Párizsban Munkácsynál tanuló, Szamossy László révén került ismeretségbe az íróval. Érdekesnek tűnik, hogy a festményről nem tesz Jókai említést, szobája leírásánál olvashatjuk Petőfi kapcsán: „Aki három alakban is meg van örökítve, rajz és ecset által itt a szemem előtt.” (Jókai5 156.) JM1 1/79., Régi lt. sz. 6028., PIM lt. sz. 57.452.1. 19. Vastagh György (1834-1922): Jókainé Nagy Bella, 1900 olaj, vászon; 124 x 84,5 cm, 154 X 113,5 cm kerettel Jelzet jobbra lent: Vastagh Gy./1900 A virágos karosszéken ülő, telt idomú fiatal nő krémszínű csipkeruhát visel, melyről gyöngydíszítés lóg a derék felé. Kezében lornyon, hátán zöld bársony, nyakán, ujján prémes kabát. Jókai nem sokkal házasságkötését és nászútját követően, a párizsi világkiállítás lázában reprezentatív portrét kívánt második feleségéről festetni. Ez ügyben jó ismerőse, Telepy Károly révén tájékozódott a festők minősége, szándéka és ára után. „Én tehát három művészt szólítottam fel, illetve kérdeztem meg, természetesen egyikőjüknek sem árultam el, hogy ki lesz majd a megrendelő.” Az ajánlatok között szerepel Balla Ede, „ki szépen és erőteljesen fest 600 forintért egy női térdképet”. Másodikként a Benczúr- modorban dolgozó Stetka Gyulát ajánlja, aki szintén 600 forintért készíti el a portrét, de a „keretet nem adja hozzá.” Ez utóbbi ajánlatot elfogadó Jókai még arról is meg kíván győződni, hogy a festő szakértelme mellett kellő műtermi környezettel bír-e, nehogy a modell megfázhasson? „Vastaghnak egész szép maga által épített műterme van a Váczi utca 89. saját házában s semmi esetre semmi ok attól félni, hogy jól fűtött helyiségbe megfázhasson” - írja válaszul érezhetően ingerülten a közvetítő szerepet betöltő „műtárnok” Telepy. (Telepy Károly Jókai Mórnak, Bp., 1900. ápr. 7. - OSZK Fond V/587.) Jókai feleségével együtt 1900. május 28-án Párizsba utazott a világkiállítás megtekintésére. Telepyvel 197
