E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
E. Csorba Csilla „minden tárgyhoz valami emlékezet van kötve.” Jókai-gyűjtemény a Petőfi Irodalmi Múzeumban
14-én ünnepélyes keretek között megnyílt a Jókai Múzeum a Bajza utcai villa emeleti két termében. Gróf Zichy János kultuszminisztert és az egybegyűlteket Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója üdvözölte és bejelentette, hogy a műtárgyak becslését az özveggyel közösen Sebestyén Gyula, a Nemzeti Könyvtár igazgatója végezte el. Szalay Imre a Jókai-hagyaték „állami költségen történő megváltása” fordulatot használta. Ünnepi beszédéből kiderült, hogy e naptól a Hegedüs-féle adomány egy kisebb térbe szorult, míg „a termet, amely életében az ő irodalmi működésének szentélye volt, törekedtünk a már eredetileg e terem számára készült bútorokkal s az ő emléktárgyaival lehetőleg régi alakjában, egykori otthonává visszavarázsolni.”58 Herczeg Ferenc a Petőfi Társaság nevében a gyűjtemény megvásárlásáért köszönetét mondott a miniszterinek, Szalay Imre múzeumigazgatónak és „özvegy Jókai Móniénak, aki híven megőrizte e kincseket a nemzet számára.”59 Az első vüágháború négy éve és az azt követő évek sem kedveztek az egy ideig zárva is tartó Petőfi Ház működésének. Az állami vétellel a Jókai-hagyaték sorsában egy szakasz lezárult, kérdés, hogyan sáfárkodtak elődeink a rájuk bízott anyaggal? A hagyaték útja 1920-1945 Révay Mór János 1920-ban kiadott írása szerint még mindig nem tudott belenyugodni a megváltoztathatatlanba: a magyarságnak „Vissza kell térnie Jókai-hoz, - be kellene rendeznie az ő házát, a magyarság bucsujáró helyéül” - vallotta.60 Jókai születésének 100. évfordulója tiszteletére nem a Petőfi Házban, hanem a Magyar Nemzeti Múzeumban rendeztek szerény, elsősorban kéziratokra alapozott kiállítást. Szerepelt néhány relikvia, Zala György Jó- kai-szobra61 és a Tridacna gigas, az óriáskagyló.62 Miközben a Petőfi Ház láthatóan semmit nem tett a Jókai-gyűjtemény népszerűsítéséért, a háttérben Fesztyné Jókai Róza és Nagy Bella pereskedése tovább folyt, s csak 1927-ben zárult le, amikor megállapodás született arról, hogy Jókai Róza 150 millió koronáért - azaz 12 ezer pengőért - örökre lemond a húsz évvel korábban szerzett részesedéséről.63 Tizenkét nehéz évvel a Jókai Múzeum megnyitása után Komáromi János múzeumi őr leltárt készített az általa felügyelt anyagról. Hiányként szerepelt listáján Vogel Ilona Zala György Jókai Mór mellszobra - 7.a fejezet 75. tétel Tájkép című olajfestménye, Réti István életnagyságú Jó- kai-mellképe, Myskovszky Viktor A szepesi vár című akva- rellje, egy ismeretlen művész 7 tollrajza a „Tudós Gergelyhez’^?), Zala György Jókai-mellszobra^ és Donáth Gyula Jókai jobbkeze című alkotása bronzból. Hiányként sorolt fel továbbá díszalbumokat, íróasztali tárgyakat, könyveket, képeket, amelyekből az általa is jelzett rendetlenség miatt néhány később előkerült.64 A Petőfi Társaság vezetősége számára tett jelentésében ugyanakkor szomorúan konstatálja a Petőfi Házban eluralkodott szétszórtságot, például felhívta a figyelmet arra, hogy „nagy volt a rendedenség különösen a Jókai nagyszoba szekrényeinek alsó, nem üvegezett részeiben, ahol Jókai könyvtárának egy része teljes összevisszaságban hevert. Éppen így egyes Jókai-könyvekre a Petőfi Ház saját könyvtárában, tehát a Petőfire vonatkozó könyvek között bukkantam rá. Eötvös József báró két kötete a titkár-őri lakás előszobájának egyik sarkába volt elhányva.”65 Komáromi leltározó, revíziót készítő, állagmegóvásra törekvő tevékenysége 17
