E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Képzőművészeti gyűjteménye - b) „Zichy Mihály rajzalbumát végig nézni, valódi dobzódás” Bevezető (E. Csorba Csilla)
Charles Chasselat Teli Vilmos életéből vett jelenet - 1. tétel Az általunk is ismert képek némelyike szerepel a Bajza utcai palazzo Jókai-szalonját és az Erzsébet körúti lakást bemutató fényképeken. (E. Csorba2 1. kot. 189-191. oldal 30-32. tételek, 8. fejezet 85-91. tételek, E. Csorba2 1. kot. 110., 176. oldalak) Hogy mely művek lehettek még az író tulajdonában? Hogy a sok költözés során melyektől vált meg, melyeket ítéltek a körülötte tevékenykedő családtagok - feleségek, fogadott lánya, Jókai Róza - helyszűkére hivatkozva eltávolítandónak? Nem tudjuk. De például annak nyoma maradt, hogy Petőfi Sándor halála után a tőle örökölt tizenhat francia forradalmár litografált portréját élete végéig a legmeghittebb helyen, nemegyszer a hálószobájában helyezte el.12 Az Utazás egy sírdomb körül című regénye szerint „az a szoba, ahol én dolgozom, körös-körül van díszítve [...] öngyilkosok arcképével, mindenféle rámába foglalva”13. Czakó Zsig- mond, Széchenyi, Teleki László, Nyáry Pál, Vidacs János mellett Petőfi neve - aki „három alakban is meg van örökítve rajz és ecset által” - is említésre kerül. Megállapítható, hogy a festészethez értő, kiváló esztétikai érzékkel rendelkező Jókait kevésbé érdekelte a környezetében lévő alkotások művészi értéke, műkincs jellege, sokkal inkább a baráti, személyes emlék, az alkotóval vagy az ábrázolttal, mint az eszmék, a „gondolatok álló csillagaival” kialakult múltbéli, emlékeket idéző közeli kapcsolat. Jókai örömmel őrizte rokonai, így Eszter nővére lányának, Vali Marinak kisebb tehetséget eláruló képeit, vagy a müncheni Művészeti Akadémián Liezen-Mayer Sándornál tanulmányokat folytató Jókai Róza festményeit. A pihenő nő szobájának fő falán foglalt helyet arra figyelmeztetve, hogy a nők a festészetben is lehetnek egyenrangúak. „Azt mondanom sem kell, hogy a feministák közé tartoztam. Én a nőt minden életpályára hivatottnak tartom. Még a fegyverviselőre is.”14 Regényeiben festmények tucatját írta le értő módon, ismertette a régmúlt és a közelmúlt nagy alkotóit, vonzódott az értékes magángyűjteményekhez. „Nekem is van [...] egy Munkácsy-genre, egy Zichy Mihály-akvarell és egy Benczúr.” - írta a Nincsen ördög című regényében, amelyben még egy Meissonier festményről - „arasznyi nagyságú 183
