E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Díszalbumok (Benkő Andrea) - Egy gyűjtemény margójára: díszalbumok és díszoklevelek a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-hagyatékában. Bevezető
ték és díszalbumba kötve az ifjú trónörökösnőnek ajándékozták. A hatalom és politika „szentjei” kultuszának mintájára, részben abból kinőve alakult ki a művészek, az irodalmi élet nagyjainak mint a haza jótevőinek, szellemi fenntartóinak, a nemzeti identitás megalkotóinak hasonló megbecsülése. Ezzel párhuzamosan a költők megtisztelő - sének előképei lehetnek a görög-latin hagyománnyal bíró reneszánsz költőversenyek, amelyek jutalma uralkodói elismerés, babérkoszorú és díszes oklevél volt. A kultusz hierarchikus felépítése pedig az egyházi szentkultusz tradícióját követhette, abból nőhetett ki, profanizálva azt. Jókai „idejében” elsősorban az uralkodó család valamely tagját, valamint vezető politikusokat, vármegyei tisztviselőket tiszteltek meg ily módon, a szokás polgáriasodását jelzi, hogy tanárokat, iskola- és vállalatigazgatókat is érte hasonló megbecsülés a legkülönbözőbb alkalmakkor. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében maradtak fenn Bethlen István díszpolgári oklevelei 1926-ból, illetve Klebelsberg Kúnónak ajándékozott díszes kötésű albumok 1929-ből. Az alkalom lehet személyes vagy közérdekű, egy-egy nevezetesebb közéleti esemény vagy születésnap. Zichy Jenő az 1879-es székesfehérvári országos kiállítás emlékére kapott albumot több száz aláírással, és üdvözlő iratokat a kor neves politikusaitól. Apponyi Albertet házasságkötése alkalmából köszöntötték díszalbummal dél-ma- gyarországi hívei 1892-ben, 1921-ben pedig 50 éves közéleti munkája elismeréséül kapott egyet a magyar anya- és csecsemővédelem képviselőitől. A magyar történelmet regényeiben újraíró Jósika Miklós az emigrációban kapott az erdélyi honleányoktól albumot, az 1873-as Liszt-jubileum emléktárgyai és albumai a szellemi nagyságot, a vele való azonosuláson keresztül az adományozók identitását erősítették. Jellemző, hogy Jókait az üdvözlő feliratok fejedelemként, sőt szellem- és könyvkirályként aposztrofálják (154. tételszám). Nyilvánvalóan lehetett ennek a gesztusnak a magyar önállóságot hangsúlyozó tartalma is. Különleges díszalbumról tudósított a Harmónia című Zenészeti Közlöny 1882. június 3-án. Munkácsynak készítettek díszalbumot egy Műcsarnokbeli „jelmez-estély” emlékére Ellinger fényképész közreműködésével. Az ismertetésben az album részletes leírása található: „32 cm magas, 45 cm széles, acélkék selyemplüssbe van kötve, dús aranyvágással és két bronz kapoccsal ellátva. Az előlapok arany brokát papírosból vannak. Az egész kiváló ízléssel a Gottermayer és Halfer helybeli, a könyvkiállításon is kitüntetett cég műhelyében készült. Belül az első lapon, a címlappal szemközt Munkácsynak és nejének arcképe foglal helyet. Azután következik a gyönyörű címlap renaissance stílű betűkkel és szép M betűt mutató iniciáléval, melynek egyik oldalán fehér címerben arany-vörös- kék színekkel az MM monogramm, a másik felén pedig kék címerben a festészeti jelvények ezüst színnel láthatók. A két címert szalag köti össze, mely fölött nemesi korona van. A címlap a következő feliratot viseli: »Munkácsy Mihálynak a budapesti Műcsarnokban tartott jelmezestélyen jelen voltak, emlékül.« Az igen díszes címlapot a mintarajztanoda növendékei készítették. Az albumban összesen 93 arckép van, mindegyike Makart modorban.” A korabeli sajtó rendszeresen, nap mint nap tudósított a nemzeti emlékhelyek kultuszáról, a honalapítói buzgalomról, egy-egy emléktábla-avatásról, szoborbizottság felállításáról, relikviák gyűjtéséről, mauzóleumépítésről, szülőházvásárlásról, koszorúk elhelyezéséről, hamvak összegyűjtéséről vagy újratemetésről, ezüstkoszorúk ajándékozásáról. Példaként említhető a magyar gazdasz- szonyok képviselőinek látogatása Arany Jánosnál 1879. december 10-én, amikor egy ezüst babérkoszorúval ajándékozták meg a Toldi szerelme íróját, illetve Lauka Gusztáv negyvenéves írói jubileuma 1879 novemberében, amely alkalomra ugyanazok a szegedi hölgyek, akik a Jókai-jubileumban is aktív szerepet vállalnak majd, ezüst bográcsot küldenek az írónak ajándékba. Egy egész műipar nőtt ki az ünnepi alkalmakból, amelyek egyúttal az állami és a civil mecenatúra megnyilvánulási lehetőségei, és egyfajta közösségi adakozási szokássá váltak. Jókai nem először találkozott ezzel az ajándékozási szokással, amikor 1879. április 23-án jelen volt a Ferenc József és Erzsébet ezüstlakodalma alkalmából rendezett estélyen. Berlini útjára 1874-ben, amikor Bismarck kihallgatáson fogadta, így emlékezett: „Bismarck estélyén ugyanazok a termek vannak nyitva, miket már a kihallgatáson láttam, egyszerű bútorzat, egy nagy asztalon a díszalbumok, miket a herceg ajándékba kapott”5. A királyi pár ezüstlakodalmán a Vasárnapi Újság beszámolója szerint: „a termekben voltak elhelyezve mind a feliratok, melyeket ő felségüknek a küldöttségek nyújtottak át.”6 A Jókai-jubileumról később hasonlóképp tudósított a Vasárnapi Újság: „A drága albumoktól, díszoklevelektől csak úgy görnyedt a nagy asztal, s alig tudták hol elhelyezni.”7 99
