E. Csorba Csilla (Szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára (Budapest, 2006)
Könyvtára - „Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest” (Kómár Éva)
„Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest?”1 Kómár Éva Jókai Mórt elsősorban prózaírásunk mestereként, a nemzeti romantikus regény kiteljesítőjeként tartjuk számon. Az irodalomtörténeti kutatások nyomán életéről, műveiről számtalan írás látott napvilágot. Azonban csak kevesen tudják, hogy Jókai Mórban igazi bibliofil személyt is tisztelhetünk. Szerencsénkre könyvtárának tekintélyes része megmaradt, így a gyűjtemény tanulmányozása lehetővé teszi, hogy nemcsak mint írót, hanem mint olvasókönyvgyűjtő embert is megismerhessük. Az írói könyvtárak vizsgálata nem csupán a források feltárása miatt fontos, hanem azért is, mert a fennmaradt dokumentumok minden egyes példánya egyben relikvia, olyan személyes tárgy, amely sokat „mesélhet” magáról a tulajdonosról, érdeklődési köréről, olvasási szokásairól. Jókairól tudjuk, hogy igen zárkózott ember volt, csak keveseknek adatott meg, hogy közel kerüljenek hozzá. Ugyanakkor több kortársa is megemlítette, hogy otthonában a bizalmas kitárulkozás jeleként szívesen mutatta meg dolgozószobáját, az ő „szentélyét”, s abban híres gyűjteményét. Az egykorú írások arról tanúskodnak, hogy az író könyvtára már a maga korában is figyelemre méltó volt. Herczeg Ferenc így számolt be a Bajza utcában tett látogatásairól: „Feszty Árpád apósa, Jókai Mór az emeleten lakott és a költőkirály közelsége pateti- kus, ünnepi hangulatot vegyített mulató kedvünkbe. Móric bácsi - így neveztük Jókait - láthatólag megkedvelt, s ama kevés kiválasztott közé sorozott, akit néhanapján fölvitt a díszkötésű könyveivel, kagylógyűjteményével és elefántcsont faragásaival ékes, hatalmas dolgozószobába.”2 A másik látogató, Justh Zsigmond így emlékezett: „A vacsora végén, midőn a társaság a dohányzóban és a műteremben szétoszlott, odajött hozzánk, Herczeg Ferenchez és hozzám (a két jelenlévő novellistához), megfogta két kezünket s odavezetett a dolgozó- szobájában álló óriási könyvszekrényhez, amelyben háromszáz kötet könyv volt felhalmozva - mind tőle.”3 És még egy részlet a Vasárnapi Újságból: „A fal mellett két nagy üveges szekrény tűnik szemünkbe, amelyek egyike tele van mindenféle díszkötésű becses könyvvel, a másikban pedig a költő saját művei vannak, eredeti szövegben és fordításokban, a földnek ki tudná hányféle nyelvén. Még csak afrikai nyelv is van benne vagy három!”4 Legnagyobb lelkesedéssel Jókai Róza nyilatkozott a „Papa” könyvtáráról: „[...] csak az illusztrátorok. Azokért rajongott. [...] No és azután az utazások! Megszámlálhatatlan, kisebb, nagyobb, még nagyobb, híres, kevésbé híres útleírás, képekkel és képek nélkül. És az égboltozat! Hány csillagászati könyve volt! És hány természettudományi! És hány történelmi! Hisz néha 5-6 könyvet tanulmányozott egy-egy regénye írása közben. Aztán mé- moire-ok, külföldi fordítások; egy világ, egy egész világ volt ez a könyvtár.”5 Az emlékezésekből kitűnik, hogy Jókait különleges, bensőséges kapcsolat fűzte személyes tárgyaihoz, így könyveihez is. A gondosan, tervszerűen kialakított gyűjteményt tulajdonosa mindvégig nagy becsben tartotta. „Az én könyvtáram egyike a (magánkézben lévő) legbecsesebb gyűjteményeknek, amelyben minden nevezetes útleírás, néprajzi, természettudományi mű a legdíszesebb, illusztrált kiadásokban feltalálható, s a legbecsesebb közte azok az egérrágta krónikák.”6 - írta 1895-ben. Nem tudjuk pontosan, haláláig hány könyvet gyűjtött össze Jókai, de az bizonyos, hogy egy 1885-ben készített felmérés szerint az író könyvtára 599 műből, 2635 kötetből állt.7 11
