Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
GAZSAG VISSZFÉNYE Meg kell indokolnom, hogy az érzéki (érzékekkel felfogható) szépség, az apró valóságok szépségei, a képek szépsége: miért szép? Mi a szép? Immanuel Kant, königsbergi gondolkodó azt mondja, hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik". De hát ezzel nem megyünk semmire! Ez a kitétel a szépség lényegéről, élményéről, tartalmáról az égvilágon semmit ki nem fejez! Nem vagyok szerénytelen, nem akarok zseniálisabb lenni, mint Kant, csak egyszerűen elmélkedünk, beszélgetünk. És ha az ember valamit kritizál, akkor becsületes, ha próbál valami jobbat mondani helyette. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy is definiálnám azt, hogy mi kelti a szépélményt? Először is nagyon izgalmas, hogy ijesztően sokféle dolog lehet szép. Jóformán minden: egy női test, egy virág, egy zenemű, egy alkonyati hangulat, egy bútordarab, egy álom, egy Montverdi-madrigál, Mozart haláláról egy gyönyörű nekrológ... Igen ám, de mi itt a közös nevező? Nézek egy női magas sarkú cipőt, az nagyon más, mint egy Pheidiász-szobor, de az izgalmam hasonló. Nos, úgy gondoltam, szépségélményünk akkor van, ha egyrészt a látott „tárgy", egy olvasott könyv, egy zene szervezetünk legeslegmélyebb érzéki gyökereit érinti meg, szenzualizmusunkba, vitalitásunkba, ösztöneink gödreibe túr bele - ugyanakkor túlvilági jót és igazat sejtek benne, mintha utalás, üzenet lenne a Végső Igazság felé. A szép dolog - mintegy hidat képezve - sejtelmesen mutat legelementárisabb, legatavisztikusabb érzékelésünk felől a végső megoldás felé. Nem tudjuk, mi a „végső igazság", félve is mondom ki ezt a két szót, annyira bizonytalan. Nem ismerjük ösztönéletünk mélyét, nem tudunk választ adni végső kérdéseinkre, de örök nosztalgiánk folyton jelen van a végső válasz iránt. Nos, mintha a szép dolog sejtetés, kacsintás lenne a transzcendens igazság, a végtelenség irányában. A híd alsó pillére legmélyebb biológiai létünk, túlsó pillére pedig a létezés megtalált értelmének illúziója. Gyermekes büszkeséggel töltött el olvasván Aquinói Szent Tamás kijelentését: a szépség az igazság visszfénye. Ez százszor többet ér, mint a Kant-féle definíció, és bizony rokon azzal, amit én mondtam. A szépség az igazság visszfénye: tehát nem maga az igazság, csak feléje emelkedő vágyódásunk. Frivolitások és hitvallások, 1988 S.9 Szentkuthy Miklós, 1986. május G. Fábri Zsuzsa felvétele
