Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

Szentkuthy Miklós és felesége, Dollyka, 1973, Balla Demeter felvétele

Tréfálkozva és lírikusán kell beszélnem még a madarakról. Nagyon kedvelem, főleg tavasszal és nyáron a madarak reggel négy órai csicsergését. Nem tudok elképzelni annál bensőségesebbet, mint amikor hajnalban, pirkadatkor a madarak próbálgatják a dalt: kísérleteznek! Az egyik ébred, a másik is ébred, mintha valami kis dialógus indulna meg: „Na, Bibici, jól aludtál? Hogy vagy, Cinke, nem fáztál éjjel? Jaj, a sógorod nem esett le az ágról?" - Ez még távolról sem a nagy csicsergés, harsogó áriák sora, most még csak hívogatják egymást. Minden reggel rejtély számomra, hogy tulajdonképpen mi történik? Reggelizni akarnak? Szerelmeskedni akarnak? Szalontársalgást akarnak folytatni? Akármi legyen is, olyan az első hangok kedves kísérlete, mint egy gyönyörű imádság. Megfigyeltem, hogy például nyáron négy óra tájban kezdik a madarak kísérleti édeskedő, ébredő dalukat, és utána egy időre abbahagyják. „Talán mégse kelünk még fel!" Mint kedves feleségem, aki gyakran hagy íróasztalomon szerelmes levélkét: ébresszem fel reggel. A megadott időpontban odamegyek ágyához:- Halló, halló, kértél, hogy ébresszelek, itt vagyok.- Köszönöm.- Ébren vagy?- Köszönöm a kedvességedet. Jójcakát! - és tovább alszik még vagy két óra hosszat.

Tehát a madarak pittyenve ébrednek, aztán megunják a kísérletet és egy ideig csönd van. Később jön a nagyzenekari, harsonázó reggeli köszöntés...

64