Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
A ZENE! Zongorázás, millió koncert, millió lemez. Mondanom se kell, hogy a zenében „középponti" izgalmam és érdeklődésem kezdettől fogva Wolfgang Amadeus Mozart. Ő az én eszményem, tragédiám, vallásom, imádságom, szenvedélyem, humorom és játékosságom. Minden Mozart nekem! Ami nem azt jelenti, hogy idióta egy-bibliás vagy egy-muzsikás ember vagyok... Természetem szerint borzasztóan szeretem és élvezem Beethovent, a romantikusokat, Bach János Sebestyént összes fiaival, egész geneológiai garnitúrájával, a középkori zenét, barokk zenét, huszadik századi zenét, Bartók Bélát, Schönberget, Alban Berget és Anton von Webernt, Kurtágot, Durkó Zsoltot, Szőlőssyt, Bozzayt éppúgy meghallgatom, ismerem, ha nem is az „opera omniá"-t, hát ráérünk... Nem mindent szeretek, de a legnagyobb izgalommal hallgatom ezeket is. Tehát Mozart-bálvány- imádásom nem tesz bornírttá. 1932 és 1939 között jóformán naponta jártam koncertre és operába. Már reggel, mielőtt tanítani mentem, készültem az esti ilyen-olyan hangversenyre... Ez a sok zenehallgatás azonban nem volt amolyan l’art pour l'art dolog nekem. Irodalmi életem szempontjából leglényegesebb!... Akkoriban már az Orpheus-kompozíció járt a fejemben. Frivolitások és hitvallások, 1988 A harmincas években mutatta be az Operaház Monteverdi Odóját, Respighi hangszerelésében. Ez a zene sorsdöntő hatást tett rám, minden előadását meghallgattam. Az Orpheus cím ekkor született. Rendkívül izgatott Monteverdi és Palestrina zenéjének különbsége, abban az időben, mikor jóformán minden este koncerten voltam. Az említett különbség foglalkoztatott dramatikus erővel: Toscanini és Bruno Walter kétféle zenekar-vezetési stílusa között. Regényre támadt kedvem: ebben Palestrina legyen Toscanini, Monteverdi legyen Bruno Walter. Az egyetemesség vonzásában. Mezei András beszélgetése Szentkuthy Miklóssal, 1982 Szentkuthy Miklós, 1971 Balla Demeter felvétele