Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
_ \ irili tfly I , I 1 Utl 1 Hil\ HiJJlMí>l % ,\U\l)f \ Történelmi optimizmus-hogy lehetséges? Állítólag ..vallásháborúról” van szó, és Schiller maga is elismeri, hogy csak hullahegyek és sivatagok maradtak utána: kezdettől fogva nevetséges és iszonyatos a két tény kapcsolata - vallás és öldöklés. De erre jön az ismert verkli-vigasz: no de hát megérte; igaz, hogy „barbarische Wildheit" uralkodott mindenütt, de utána a „Weltbürger” élvezi az egységes európai kultúrát, az államok kapcsolatát stb. Naiv optimizmus. „Wohltätige Folgen” - hol vannak? 1956-ban írom ezt: a technikai fejlődés (rádió, repülőgép stb.] azt eredményezte, hogy az emberiség minden közülete, állama, minden pillanatban mindent tud egymásról, nincsenek és lehetetlenek a helyi és elszigetelt csetepaték: minden piszlicsári, provinciális, vicinális konfliktusból azonnal nemzetközi, európai, illetőleg öt világrészre szóló botrány lesz; ha összevész egy portugál szardínia-halász egy kanadai tó-vigéccel: a rádió szétkürtöli a világnak Alaszkától Albániáig, mindenki beleszól, mindenki sértődik, mindenki állást foglal, „pártot áll” - és perceken belül az x-edik világháború küszöbén állunk. Oka ennek az értelmetlen, gyilkos, tűrhetetlen és egyelőre tűrendő helyzetnek: dicső technikánk dicső fejlettsége. Lássuk be, szögezzük le (1956. nov. 21.): a béke lehetetlen. Elvégre az emberek mindig veszekedtek és veszekedni fognak, egy bajor mindig szemen köpött egy poroszt, egy máltai görög mindig becsapott egy ciprusi törököt - de! A lokális perpatvar aránylag könnyen lokalizálható volt, mikor a hírek, igazak és rémesek, emberi pofákra voltak bízva, meg ágról-ágra és más efféle patriarchális lassúságokra: és ennél fogva a buta (más tán nincs is) lokális veszekedések, nevükhöz méltón, lokalizálhatok is voltak. Ma (1956) ez teljességgel lehetetlen. Rádió van; óriási mamuthatalmak vannak és nullánál nullább apróbb országocskák, melyek (az utóbbiak) bohózati kis 5*
