Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
Bianca is egy figura, aki a távozó étet utolsó integetését hozza a mű pincebörtönébe távozó ember számára... ugyanakkor tatán ó'benne van az elkövetkező lapok stílusának titka, mértani tere és vegytani összeállítása. ...egyetlen figurája a játékban megint a csalás volt, - ismét váratlan túlhangszereléssel és szertelen mohósággal. ...az a fekete, mohos, iszapos nihil az izgalmas! Bianca magas volt, és bomlottan, feltartóztathatatlanul, aranytól ezüstig, áhítattól szemtelenségig szőke volt. Most először jött egy sötétpiros ruhában, egészen apró fekete pettyekkel volt telehintve, mintha egy kínai zsarnok hercegnő szeszélyből millió katicabogár szárnyafedelét rakta volna össze mozaikpongyolává... A vörös ruha nagyon ki volt vágva, de az a kivágás nem volt estélyies, sem démonos körvonalú, inkább egészen gyerekes. Épp ezért volt szép: a kacérság kihívása és a gyerekszoba-asztalra állított kis mezei pipacs egyszerűsége váltották egymást benne. Egyáltalában csupa árnyék, pipacsmély mákony, leheletek, szappanbuborék-szivárványok cicáztak a testén, ruháján, hajában. Bianca haja ebben az örökzöldnek látszó keretben maga volt a szél és a sugár vegyülete, oly végleges kötöttségben, mint egy vízmolekulában hidrogén és oxigén... Bianca Lanza di Casqlanza, 1946-47 Niké prédikálja az emlékek nonsensét, impotenciáját, haszontalanságát. Külön kéjjel tenyészik bele tudatos közönségességébe: durvább, érzéstelenebb, stílustalanabb viszony nem lehet két ember között, ez maga a cinikus, hülyén infantilis halál. 0 az egyetlen szerelem, aki a véget egyáltalában, s annak lelki, testi, modorbeli piszkát, ízléstelenségét megismertette velem. Lehetséges, hogy egy véralvadásos aszfalt-közöny mögött virágzott egyszer életem legcsoda-ismérvűbb csodája? Vagy épp mert csoda volt, lett ilyen prózai, kisstílű gyalázat? Ágoston olvasása közben, 1939 Kriszgráber Rozália, 1940 körül Csiszár és Sárdi felvétele? 41
