Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
Betta fekete ruhájának az volt a sajátsága, hogy csípőjét egy prémszegélyes glokknis sösszli vette körül, melyet le lehetett venni, mint valami kötényt. Ha fel volt kötve, olyan volt, mintha a ruha felső részének lenne harangos folytatása a derék alatt; az ember csak rápántlikázta a derekára, és máris estélyies volt, aztán leoldotta, és maradt a komoly késődélutáni ruha. Bettának megvolt a külön játéka ezzel a sösszlivel... (szegény piktort halálra bosszantotta, hogy ez a légies, nagyvilági ruhadarab, mely felért egy revü- beli meztelen táncosnő egyetlen óriási gyászfekete strucctoll-legyezőjével, ez a ruhadarab ilyen vízivárosi kávénénikék szájába illő nevet viselt, hogy „sösszli", ahelyett hogy a francia illatszerek módjára legalábbis „Bukott Vesta" vagy „Elveszett Paradicsom Árnyéka" lett volna a címkéje), ...hol levetette, hol felvette, félig nyitotta ki, de azért magán hagyta, pántlikájánál fogva a levegőben forgatta, mint valami papírsárkányt, vagy horgot csinálva jobb keze mutatóujjából, lelógatta a hátán, jobb lapockája mögött; ha jókedve úgy hozta, balkezéből lóbázta maga előtt, hogy csak egy hajszál választotta el a földtől, szinte seperte, máskor meg nyaka köré tekerte, közvetlenül a füle alá, elől meg összefogta a szája fölött. A mondén dámától a hancúrozó gyerekig, a színházi maskarát játszó fruskától a titokban miséző gimnazistáig mindent végigcsinált ezzel a sösszlivel. Most például a ruhatárban hirtelen levette... (többen odanéztek, mert kihívóan vetkőző mozdulat volt), ...felhúzta kabátját, és a bal karjáról lógatta végig az utcán, mint valami lelőtt denevért vagy még vértől csöpögő más vadászzsákmányt. ... mikor ebben a kék pongyolában nyúlt végig a kereveten, hosszú volt, csöndes és ünnepélyes. Talán Sarah Bernhardt pihent így egy agonizáló Phédra-jelenet után? Vagy a mennybe ment Mária aludhatott így shakespeare-i tündérek és Beato Angelico-féle harangvirág-angyalok ágyán, arcán a Golgota minden gyötrelmes hasadékaival és egy Joyce-stílusú bolondéria minden bukfencével? íme a halott, íme a Worth próbakisasszony Párizsból, íme a költői imádság. Az idő tájt, mikor Bettával a Bagdadi tolvajt látták, már nyakig benne voltak az erotikus mesejátékokban, ami aztán egész végletes és végzetes módon elválasztotta őket az emberektől: mintha nem is Budapesten és nem is a negyvenes években éltek volna, hanem valami örökké ható kábítószer hatása alatt egy bűvös, költői, szerelmes mesevilágban: valahol az őspáfrányok és a Mahábhárata első strófái táján, oly ópiumos ihletettséggel és ős-ősállati anarchiával élték át szerelem és költészet minden képzelhető lehetőségét, mintha ők volnának az első öntermékenyítő virágok a paradicsomban, az első kétnemű, semminemű, ezernemű, ...egynemű tömlőállat a világtengerben a szárazföld teremtése előtt... Bianca Lanza di Casalanza, 194-6—4.7 36 Rudas Erzsébet, 1938? Laub Juci felvétele
