E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)

Ady Endre fényképeiről

ADY ENDRE FÉNYKÉPEIRŐL

„Amint a vízfelszíne visszatükrözi az arcképemet, akként vetődik vissza minden embertársamról az énem.”

Johann Georg Hamann

A fotográfia és az irodalom

egymásra ható kapcsolatának vizsgálata 1980-as évektől külföldön, majd megkésve Magyarországon is a kutatás előterébe került. A Lendemains című folyóirat elsőként vetette fel a fénykép irodalomra, írókra gyakorolt hatása elemzésének szükségességét.1 Ma már nyilvánvaló tény, hogy a 19. század egyik legfontosabb találmánya, a fényképezés nem hagyta érintetlenül a kortársakat: Baudelaire, Victor Hugo, Balzac, Flaubert, Zola szenvedélyes polémiát folytattak az új médium hasznosságáról, művészet voltáról. A felfedezését követő több mint százötven év múltán, napjainkban is úgy tűnik, hogy a „fotográfia (...) nagy szerepet játszik abban a fordulatban, amelyet számos kortárs regényíró az utóbbi tíz évben kidolgozni látszik. A szövegek gondolati struktúrájának, konfigurációjának újfajta mintázata, a belső logikai lánc erősítése a külső okozatisággal és ’történetmondással’

1 Példaként említhetjük a hatalmas irodalomból: Jérőme Thélot: Les inventions littéraires de la photographie. Presses Universitaires de France, 2003; Rolf H. Krauss: Photographie & Literatur. Hatje Cantz Verlag, 2000; Vincenzo Marzocchini: Letteratura & Fotografia. Scrittori poeţi fotografi, CLUEB, 2005; Schwerpunkt: Photographie und Literatur. II. Lendemains, Zeitschrift für Frankreichforschung und Französischstudien. Heft 34. 9. Jahrg. t984.

5