E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Ady Endre fényképeiről
ugyanakkor, hogy a nyugatosokkal, kortársaival nem maradt fenn közös kép, kivétel ez alól az Ady ötlete nyomán született Ady-Babits-sorozat. Miklós Jutka, a holnaposok ismert költőnője - aki magát hivatásos fényképésszé képeztette111 - is fotózta Adyt. „Egy gyönyörű képem volt Adyról. Egy 18 x 24-es, (...) különös ázsiai szemei voltak (...) mellkép volt 1910 körül készült.” Miklós Jutka 1925-ben Párizsban egy Ady-ünnepre kölcsönadta a fotót, és soha nem kapta vissza.112 Legpontosabb információval a modern nő típusát megtestesítő Boncza Berta önálló fényképkészítési, sőt laborálási szokásáról rendelkezünk. 1914. június 13-i levele szerint a „photokat” „kicsit gyönge napsütésben” lekopírozta, s „addig, míg kidolgozott és rendes példányt” nem tud küldeni, szerelmének a kopírozott példányt adja: - „legyen ez a Tied”.113 A képek kidolgozását tehát máshol végeztette, de próbaképpen maga is kísérletezett vele. Adyról sok, mára elhalványult, felismerhetetlen, ezüstkiválásos fotó válhatott a nem tökéletes előhívás miatt az enyészeté. Orvosa, Lukács Hugó, a költő szerint „pompás arcképet” készített róla éppúgy, mint Winterberg Rudolf Maria-Grünben. Emil Isac 1914-ben még levélben kért emléket a költőtől: „Kedves jó Ady, küldj nekem, ha lehet, egy sikerült fényképet”,114 később meglátogatta Csúcsán, s talán az irodalomtörténet múló pillanatát is megérezve örökítette meg barátját. A beteg Ady utolsó fényképét látva jajdul Juhász Ferenc hangja: „Fáj az istent roncsokban látni”. Az utolsó utáni fotó, amelyet Szőnyi Lajos készített, már a kórház fehér takarója alatt örökre megpihent költő holttestét ábrázolja. „Ki csinálta ezt a felvételt, nem tudom, de fenséges nyugalmában áhítatot parancsol, vigasztalást nyújt....” - írja róla Csinszka.115 Ady Endre hagyatéka hányatott életmódjának, szállodákban, albérletekben töltött éveinek következtében meglehetősen szétszóródott. A családjában, majd feleségénél megőrzött részek is továbbosztódtak, s olyan felreppenő jó szándékú ötletek támogatására, mint például a Vörösmarty Akadémia vagy a Zilahi Kollégium Ady-gyűjteménye, a Nemzeti Múzeum Ady-szobája, elajándékozták őket, illetve kis megszakításokkal több lépcsőben hazai közgyűjteményekbe kerültek. Kéziratok, levelek, fényképek az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben találhatók, ez utóbbiban relikviák, képzőművészeti alkotások társaságában. A magángyűjteményekben őrzött képeket a legtöbb esetben a lelőhely megadásával tüntetjük fel. Az 1977-ben publikált fotók közül azok sorsa, amelyek Kozocsa Sándor és Vezér Erzsébet tulajdonában voltak, mára csak részben követhető nyomon. Néhány lappangó darab esetében az aukció-katalógusok tételszámára hivatkozunk. Az első közlés helyét nem minden esetben tudtuk pontosan megnevezni. A folyóiratban, napilapban közölt képekről teljes címleírást adunk, könyvben való publikálás esetén a forrás rövidítéssel szerepel, s a feloldó-listában visszakereshető. 111 E. Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők. Enciklopédia Kiadó, Bp., 2000. 267 1 Miklós Jutka visszaemlékezése Vezér Erzsébet mikrofonja előtt. PIM Hangtár, jelzete: 0403/2. 113 AEL 1983. 3. 244-246. 114 Emil Isac Ady Endrének, Kolozsvár, 1914. június 26. AEL 1983. 3. 253. U5 Csinszka: Portré Adyról. Vallomások. EmlAE 1993. V 192. 30
