E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Ady Endre fényképeiről
zik, kezével gesztikulál. E három kép nem a századelő melankolikus, a szecesszió művészetével rokon hangulatot követi, hanem a modellt helyzetbe hozza, s inkább az expresszionizmus formakészletéből merít. Álló, egész alakos fényképet Adyról Székely csak egyet hagyott az utókorra: Csinszka és egy hölgy között áll a költő télikabátban, újsággal a kezében (lásd a 73. tételt). A hosszú kabát feltehetően a test némi aránytalanságának elfedésére szolgál, a „mellékszereplők” kiegyensúlyozzák a teret. A Székely-féle fotográfiákon a költő szinte mindvégig fiatal: „Öreg vagyok s szebb mint egy ijjú Isten” - írja Ady A szépítő öregség című versében. A kései pozitívokon már meglátszik arcán az erőfeszítések nyoma, ahogyan vonásait rendezni igyekszik a belső lényével sugallni kívánt mondandó érdekében. Székely Aladár emberismerete, művészi fel- készültsége a kettős, hármas arcképeknél is kiválóan megnyilvánul: Ady alakja kissé félfordulatban, arca egy része félárnyékban látható, keze a mellette lévő kézfej felé nyúl, szoros összetartozást mutat anyjával, Csinszkával, Babitsosai. A háromszereplős jeleneteknél Székely maga is állást foglal: az anya-fiú-feleség együttesnél Ady mindig anyjához húz, Csinszka kicsit kívül marad, s magányosan néz a szemlélőre. Székely a fény meghatározó szerepén túl kevéssé manipulálta a fotónegatívon rögzített arcot s a képek felületét. A megmaradt nem kevés (18 x 24-es méretű) üvegnegatív hátoldalán néhol retusnyomok láthatók, másutt a hátteret a fotográfus maga rajzolta, festette. A pozitívokon igen kevés a retusnyom. Saját kézjegyét csak a paszpartun helyezte el: ceruzával írt aláírással, szárazbélyegzővel vagy szépen tervezett vignettával jelölte az alkotó kilétét. (Az üvegnegatívok peremén az ábrázolt nevét s a sorszámot tussal írta fel.) Az üvegnegatívok hátoldalát itt-ott matt-lakk fedi, amely oldja a háttér egységességét, mozgalmasabbá teszi azt. A fotográfus általában keveset mutat a háttérből, a műteremnek csak egy-egy részletére láthatunk rá: bőrfotel, gombos bőrszék, kerevet, asztal, elmosódó festmények a falon. Ady és Székely Aladár szoros kapcsolatáról s a fényképésznek a kultuszban betöltött jelentős szerepéről számos dokumentum tanúskodik,100 a már említett írók és művészek album Ady-előszava, a fényképész levelezése az Ady családdal, a baráti társaság tagjaival, stb. A költő halála után a tisztelők által indított „Szobrot Ady Endrének” mozgalom felhívásának támogatáshoz Székely az elsők között, magas összegű adománnyal járult hozzá. Felkérésre több ezer „könyöklőst” nagyított eladásra, s mint ahogy az Steinfeld Nándorhoz írt 1919. júniusi leveléből101 kiderül: egy Ady-ünnepen kívánta a nemes célra árusítani azokat. Székely Aladár hagyatékában több tucat matt papírra nagyított könyöklős arckép maradt fenn képeslap formátumban. Ilyen képeslapon leveleztek az elhunyt költő barátai: például Móricz Zsigmond Csorba Géza szobrásznak 1926-ban írt lapján a rányomtatott, az Ady szoboralap javára feliratot „Ady javára” javította, így adva mélyebb értelmet a képnek.102 E. Csorba Csilla: Székely Aladár, a művészi fényképész 1870-1940 (Vince Kiadó, Bp., 2003) Székely Aladár és Ady Endre fejezetében (41-60.) részletesen írunk róla. Székely Aladár Steinfeld Nándornak, 1919. június 30. OSZK Kézirattára Fond 74/n5. PIM Kézirattára M. 76. 26
