E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)

Fénykép-ikonográfia

40

1. KÉSZÜLT: Chimsee, 1911. szeptember második fele

3. MÉRET:

a) 85 X 135 mm

b) 85 X 135 mm

c) 86 X 136 mm

d) 85 X 135 mm

4. LELŐHELY:

a) OSZK Kézirattára. Levelestár (Nnsz. 1955/15.)

b) OSZK Kézirattára. Levelestár (Nnsz. 1939/5-)

c) Ráday Levéltár. Ady-dokumentumok B/17.

d) Ismeretlen helyen (1977-ben Kozocsa Sándor tulajdonában volt)

e) Ismeretlen helyen (Központi Antikvárium XXII. árverésének katalógusa, 1985. november 1-2., 68. tétel)

5. ELSŐ MEGJELENÉS:

Az Érdekes Újság 1919. febr. 13. 6. sz. 29.

6. RÁJEGYZÉS:

Az a) fotót Ady és Léda képeslapként küldte el Révész Bélának Kedves Révész. Itt vagyunk Münchenben egy pár napig... kezdetű sorokkal (idézi Révész B. 1934- 256.).

A b) fotót Ady - meglepő módon - Diósyné Brüll Adélnak később Párizsba küldte: Édes Jó Adél, elküldöm a két kártyám egyikét csak azért, hogy elképzelje, milyen kedvesen gondolok én arra a tóra s arra a pár napokra. Bár hamarabb mehettem volna oda s bár maradhattam volna tovább... (teljes szövegét lásd AEL 1983. 2. 162.) Eszerint a fotót, mint egy szép emlék képét, nagy becsben tartotta a költő.

A c) jelzésű fényképet Ady Lajosnak és feleségének Irta Ady Budapestre: Kedves Lajoska és Annusom, nézzétek meg micsoda evező matador lett énbelőlem. Az öreg Westermacher, a „kormányos" is el van ragadtatva; Lenkével egyetemben csókol Banditok. E fotón szeptember 24-i keltezés olvasható. (Kaizler Lenke, Ady Lajosné nővére.)

Az 1977-ben még Kozocsa Sándor tulajdonaként regisztrált d) példányt Budapestre, a Koronaherceg utca 6. szám alá, Léda húgának, Brüll Bertának küldték. Hátoldalán Ady autográf tintaírásával: Édes Bertuskám! Viszontlátásig ölel öreg Adyd.

Az e) fotót Ady és Léda Münchenből képeslapként küldte el Elek Artúrnak. A lapra írt szöveg, a dátum és a jelenlegi tulajdonos ismeretlen.

7. SZEMÉLYEK, MAGYARÁZAT:

A képen Ady Léda társaságában látható, akivel 1911 szeptemberének második felében mintegy két hetet töltött a München melletti Prien am Chimsee Strand Hotel Sanatoriumában. (A napi két óra evezés a szanatóriumi kúra részét képezte.) Tartózkodásuk pontos időpontja bizonytalan, a legutolsó nap feltehetően szeptember 29-e volt (lásd Révész B. 1934. 259.; EmlAE 1987. III. 213.).