E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Fénykép-ikonográfia
1. KÉSZÜLT: Fi renze, 1911. május 22. és június 4- között 2. FOTO: Csáktornyái Zoltán vagy Sámuel Kornél 3. MÉRET: a) 89 X 133 mm b) 90 X 135 mm 4. LELŐHELY: a) PIM Kézirattára. Jelzete: A. 198. b) OSZK Kézirattára. Arcképgyűjtemény 1040. 5. ELSŐ MEGJELENÉS: Tegnapok és holnapok árján. 1977. 34. számú tétel 6. RÁJEGYZÉS: Az a) levelezőlapként reprodukált kép, hátoldalán s a lap képi oldalának jobb szélén Ady következő, Diósy Ödönhöz Párizsba írt sorai: Édes Dodóm, majd megmondjuk, kik vannak ezen a rossz, de szép fotográfián. Róma fölséges, különb, mint Páris, de szörnyű drága. Nagyon kedves társaságunk van: Ignotus, Elek Artur. Mikor megyünk, nem tudjuk. Ölel igaz szeretettel Adyd. 7. SZEMÉLYEK, MAGYARÁZAT: E fotót s az ezt követő hármat (37-, 38., 39- tétel) korábban (Tegnapok és holnapok árján. 1977- 34-, 35-, 36., 37- tétel) egyértelműen Rómában készült képeknek gondoltuk. Erre utalt a postabélyegző, a római élmények említése. A képen Adytól balra, középen, Léda látható. A másik három személy kilétét, s ezzel a helyszínt is, Kovalovszky Miklósnak (több forrásra hivatkozva) sikerült megfejtenie (EmlAE 1987. III. 212.). Léda szerint Firenzében két és fél hétig tartózkodtak, és sok magyar művésszel ismerkedtek meg (Adyék firenzei tartózkodására lásd Vitályos 1977. 47., 53. sz. jegyzet). Az emlékezők Csáktornyái Zoltán festőt, Páldy Zoltán festőt és Sámuel Kornél szobrászt említik, akikkel Adyék is kapcsolatba kerültek. „Itt összejöttünk pár magyar emberrel is, így Csáktornyái festő és annak nagyon kedves orosz feleségével, Sámuel szobrásszal és feleségével [...] Később egy Páldi nevű festő is jött közénk. [...] Egy olasz márquis, ki festett, szobrászkodott és írt is egy kissé, meghívott mindannyiunkat teára az atelier-jébe. [...] Esténkint egy kedves kis kávéházban összejöttünk mindannyian és a márquis is többször hozzánk ült.” (Vitályos László 1977. 24.) Lédának az 1920-as években írt, s idézett visszaemlékezésében többeket említ, így a képen látható hölgyek kilétéhez is közelebb kerülünk: a Léda mellett ülő nő feltehetően az „orosz feleség”, akivel többször együtt voltak. A képen láthatók egyike (vagy a fotós maga) akár az ismeretlen marquis is lehet. A firenzei helyszín döntő bizonyítékául Páldy Zoltán festő két levelezőlapja szolgál: egyiken, amelyet Medgyessy Ferencnek küldött, Ady aláírása is szerepel, a másikon pedig, amelyet 1911. június ll-én dr. Bibó Istvánnak (1877-1935; 19lO-től a Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkatársa) címzett, ez a csoportkép jelenik meg. Az utóbbin Páldy Adyról írja: „Itt ül a képen előttem.” A csoportképből két változatot ismerünk (lásd még a 37. számú fényképet): Ady mellett ugyanaz a férfi ül, feltehetően Páldy Zoltán. A 36. számú fotón álló férfi a felsorolt firenzei ismerősök közül egy „marquis”-ra emlékeztet. 36. így feltételezhető, hogy a 36. számú képet Csáktornyái vagy Sámuel Kornél készítette. Művészek körében ez időben elterjedt volt a fényképezés ismerete és használata. A Diósy Ödönnek szóló, fentebb idézett sorokban Ady bizonyára azért nem tért ki a személyek megnevezésére, mert „Dodó" nem ismerte őket. (EmlAE 1987. III. 211-212.) A képes levelezőlap feladói bélyegzőjén június 13-i dátum olvasható, így valószínű, hogy Ady magával vitte Rómába a kapott és levelezőlappá alakított amatőr felvételeket. Ady június 4- és 22. között tartózkodott Rómában (lásd AEÖPM 1973. X. 397.). Elek Artúr naptárbejegyzése szerint Adyval, Lédával és Ignotussal kocsizott a Via Appia Anticán, a Via Latinán és templomokat néztek meg, június 12-én a Villa Doria Pamphilii megtekintése szerepel „Adyval és Mme Lédával” (lásd Elek Artúr noteszei. OSZK Kézirattára. Ouart. Flung. 4092. az 1911-es év naptára). A képek helyszínének meghatározásánál félrevezető volt az is, hogy Ady egy levelében „római fényképekről” ír (lásd AEVL 1956. 412.), amelyek feltehetően más római emlékeket ábrázoltak, s azokat adta be keretezésre, amelyek azonban még ott elvesztek (EmlAE 1987. III. 212.). Az a) fotó szerepelt a Központi Antikvárium 1975- évi IX. aukcióján; ekkor vásárolta meg a PIM Kézirattára. Ady és Léda római társaságáról ekkor még egy felvétel készült (lásd erre a 37- számú tételt). A képpel egy időben készült a 37., a 38. és a 39- tételben leírt fotó. 37. 1. KÉSZÜLT: Fi renze, 1911. május 22. és június 4. között 2. FOTO: Csáktornyái Zoltán vagy ismeretlen „márquis" 3. MÉRET: 87 X 124 mm 4. LELŐHELY: OSZK Kézirattára. Arcképgyűjtemény 1040. 5. ELSŐ MEGJELENÉS: Vezér E. 1969., a 216-217. oldalak között 7. SZEMÉLYEK, MAGYARÁZAT: Vezér Erzsébet a fotót Nagyváradon, 1907-1908 körül készült felvételként jelöli meg. A 36. tételszámú, Rómából 1911. jún. 13-án levelezőlapként feladott, a jelen képpel nyilvánvalóan egy időben készült fotó alapján azonban kétségtelen, hogy mindkét képet firenzei keletkezésűnek kell tartanunk. Ebből következően az Adytól s a kép közepén látható Lédától balra ülő nőt sem tekinthetjük - Vezér Erzsébettel ellentétben - Léda húgának, mivel Brüll Berta Ady és Léda közös olaszországi, illetve római útja idején - mint ezt Ady számos hozzá írt akkori levele tanúsítja - mindvégig Budapesten tartózkodott. A helyszín feltehetően egy műterem közelében lévő szabad tér, a fehér köpenyben álló férfi esetleg a szobrász Sámuel Kornél. Ha a képen Ady mellett Páldy ül, a fotót Csáktornyái vagy a „márquis” készítette. Adyék olaszországi útjára, s a kép keletkezési idejére nézve lásd még a 36. számú tétel 7. pontját. A képpel egy időben készült még a 36., a 38. és a 39. tételben leírt fotó. 108
