Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Vígjátéki tökély
VÍGJÁTÉKI TÖKÉLY GABOR MIKLÓS alig múlt húsz éves, amikor amorózó külsejével, komédiás ösztönével és kitűnő énekhangjával a Bécsi gyémántok című operett bonvivánjaként, az Európa nem válaszol és A cigány című játékfilmek újdonsült sztárjaként elbűvölte a közönséget. A Nemzeti Színházban játszott klasszikus művek prózai szerepei után a Madách Színházban találtak rá azok a magyar és külföldi vígjátékok és zenés darabok, melyek a komoly drámai szerepek között igazi felüdülést jelentettek számára. Azt szerette volna, ha jobban kihasználják vérbeli komédiás ösztöneit és énektudását, ám csak ritkán nyílt lehetősége, hogy ebben a szerepkörben bizonyítson. Talán ezért is tulajdonított nagy jelentőséget a vígjátékokban és a két világháború között született magyar darabokban aratott sikereinek. Szomory Dezső Hermelinjében ő játszotta a főhőst, Pálfi Tibort. Erről a szerepéről azt vallotta, hogy színészi megoldásaiban a Hamleten is túltett. Ha már színészi életművéből kimaradtak a műfaj klasszikusai, rendezőként igyekezett pótolni: Molnár Ferenc Olympia, Oscar Wilde Bunbury és Georges Feydeau Osztrigás Mid című művének színrevitele arról árulkodik, hogy Gábor Miklós rendezőként is kiválóan értette, mi kell a vígjátéki tökélyhez. 92. Első Sancho szerepében Csűrös Karolával Szerb Antal: Ex Madách Kamaraszínház, 1965 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV 80
