Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)

II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Bessenyei Ferenc - Az isteni szerep: Othello

90. Othello szerepében Huszti Péterrel I William Shakespeare: Othello I Madách Színház, 1973

Amikor először játszottam Othellót, akkor szinte még fiatol kölyök voltom. Aztán eltelt húsz év. A Madách Színházban már meglett férfiként osztották rám o szerepet. Akkor már pontosan tudtom, milyen borzasztó fájdalmat jelent kételkedni, csalódni valakiben. Azt gondoltam, hogy még jobb leszek a szerepben. De éreznem kellett, hogy - bármit is csinálok - a szimpátia Jago felé fordult. Azt hittem megbolondulok, hogy abbo kell hagynom a pályát. Azt hittem, ekkorát nem tévedhetek. De tévedhettem. Húsz év alatt az történt, hogy már Jogok ültek a nézőtéren. Ennyit rohadt húsz év alatt a közéletünk, az egymáshoz való viszonyunk. Ennyit rombolódott a férfi-nö kapcsolat, a szerelem, a tisztaság.

Bóta Gábor: „Lassan minden szépség elhagy". Beszélgetés Bessenyei Ferenccel. In: Kritika, 2000/7.23.

Bessenyei Othellója és Huszti Jagójo nem két világ, nem a tézis és az antitézis, nem o jó és a rossz egymást taszító két pólusa. De egyvalamiben végtelenül különböznek. Jogának van humora, Othellónak nincs. És ez végzetes. Jago jópofa, és szeret játszani. Othello nem játékos természet, nem érti a tréfát, és olyan fogalmakat, mint a szeretet vagy a hűség, végképp nem hajlandó játéknak tekinteni. Ez a kettő a gyenge pontja.

Koltai Tamás: Othello arca. In: Színház, 1974/1.30.

78 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV