Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Hit és kiábrándulás
HIT ÉS KIÁBRÁNDULÁS GABOR MIKLÓS 1945-től, elkötelezett kommunistaként, elvállalta a párttitkári funkciót a Nemzeti Színházban, 1950-től pedig részt vett a Színház- és Filmművészeti Szövetség vezetőségének munkájában. A Szövetség folyóiratában, a Színház- és Filmművészetben publikált írásainak középpontjában az orosz rendező, Sztanyiszlavszkij nevéhez fűződő lélektani realizmus magyarázata és propagálása állt. A szerep tökéletes átélését célzó módszert, amit ebben az időszakban sokszor felszínesen vagy félreértelmeztek, Gábor úgy igyekezett világossá és közérthetővé tenni, hogy rendszerbe foglalta szerepépítkezéseinek egyes fázisait, mozgatórugóit. A Magyar Dolgozók Pártjának főtitkárával, Rákosi Mátyással szembeálló Nagy Imre fellépését követően fokozatosan ráébredt, hogy politikai szerepvállalását, hitét nem meggyőződés, hanem a képmutatás működteti. A Nemzeti Színházban folyó hatalmi játszmák egyre mélyebb nyomot hagytak színészi munkáján, ezért 1954-ben úgy döntött, a Madách Színház társulatához szerződik. Naplójában az 1956-os forradalom eseményeiről minden pátosz nélkül, hol lelkesen és várakozással telten, hol pedig szkeptikusan és kritikusan számolt be. Ezt követően nem lépett többet a politika színpadára. 52 KÉT UT, EGY PALYA, 100 EV
