Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Bessenyei Ferenc - Fényben, dicsőségben
FÉNYBEN, DICSŐSÉGBEN BESSENYEI FERENC legragyogóbb művészi időszakát a Nemzeti Színházban élte, az 1950-es években. Rangot, nagy lehetőségeket és tehetséges pályatársakkal való közös munkát jelentett a Nemzeti tagjának lenni. A tapasztalatokban gazdag vidéki éveknek köszönhetően rövid időn belül a színház egyik vezető színészévé vált. A nagy kiugrás sem váratott sokáig magára. A forradalmár Svángya matróz szerepében tűnt föl a korra jellemző szovjet darabban. Ezzel az alakításával beírta magát a magyar színháztörténetbe. Nem volt főszerep, de ő azzá tette - írták róla a kritikák. Egy legendás népi hős jelent meg a színen, az igazság bajnoka. Színpadi diadalával azt is bizonyította, hogy teljes fegyverzettel készen áll a hősi jellemek megformálására. Az 1950-es években nagyszerű szerepeket kapott, és kimagasló alakításokkal lepte meg a közönséget. Ezzel magyarázható, hogy mindkét Kossuth-díját e korszaknak köszönhette. S ha valaki ellentmondást vél fölfedezni a korszak démonikus, erőszakkal teli világa és a színész egyenletesen fölfelé ívelő művészi életútja között, e bizonytalanságot Bessenyei szavai oldhatják föl: „a legnehezebb helyzetben történnek a legnagyszerűbb dolgok". A színművészek részéről az egyik legaktívabb szereplője és elkötelezett híve volt az 1956-os forradalomnak. Október 23-án délután a Bem szobornál a Szózatot szavalta, Major Tamás leváltását követően a Nemzeti Színház háromtagú vezetőségének tagjává választották, majd a Nemzeti Színház Forradalmi Bizottságának elnöke lett. November végén a Kodály Zoltán elnökletével megalakult Magyar Értelmiség Forradalmi Tanács elnökségi tagjaként ő képviselte a színésztársadalmat. 43. Svángya matróz szerepében Konsztantyin Trenyov: Ljubov Jarovaja Nemzeti Színház, 1950 BESSENYEI FERENC ♦ 45
