Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Bessenyei Ferenc - Egy vándorszínész reményei
EGY VÁNDORSZÍNÉSZ REMÉNYEI BESSENYEI FERENC színpadi pályája apja tragikus halálával indult. Egyik pillanatról a másikra az öt fős család fenntartójává kellett válnia. Ekkor talált munkát a hódmezővásárhelyi nyári színkörben vendégszereplő szegedi Városi Színház társulatában: kórustag lett. Ezzel a játékok és álmodozások ideje lejárt, a gyerekkor véget ért. Új világba került, sajátos társadalmi és erkölcsi törvények közé. Egy évvel később, 1940-ben már a szegedi társulat tagja. Ezt követően Miskolc, egy ideig ismét Szeged, majd Pécs voltak főbb állomáshelyei. Közben, 1944-ben, a budapesti Nemzeti Színház szerződtette. A vidéken játszó fiatalember tehetségének híre eljutott az ország első számú teátrumába. Ekkor mindössze huszonöt éves. A háborút követően azonban nem hosszabbították meg szerződését, így ismét Miskolcra került. A vidéken töltött évtizedet művészi pályájának meghatározó időszakaként tartotta számon. Játszott népszínműben, operettben, drámában - mindent, amit színész eljátszhat. Kárpótolta a sors a kimaradt főiskolai évekért, hisz az utolsó nagy komédiásgenerációtól tanulhatta a mesterséget. 17. Károly szerepében Hermann Heyermanns: Remény Budai Színház, 1945 BESSENYEI FERENC ♦ 27
