Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Képzelet és valóság
KÉPZELET ES VALOSAG GABOR MIKLÓS gyermekkora a filmek bűvöletében telt. Édesapja Zalaegerszegen, majd Székesfehérváron mozit üzemeltetett, amely a kisfiúból iskolássá cseperedő gyermek számára szinte második otthonná vált. A filmvásznon feltűnő regényes helyszínek és különös alakok kitágították világát: gyermeki fantáziájában a cowboyok és indiánok újabb kalandokba keveredtek olvasmányainak szereplőivel. Ifjúkorában a francia és amerikai filmsztárok váltak példaképévé, külsejüket és viselkedésüket egyaránt utánozta. Már ekkor is szerepet játszott. A filmekből ellesett manírolc - angol és francia nyelvtudásával kiegészülve - igen hatásosnak bizonyultak a barátokkal töltött balatoni nyaralások alkalmával, nem is beszélve az udvarlásokról. így talán nem meglepő, hogy a rajzoláshoz és az íráshoz egyaránt tehetséget mutató fiatalember végül a színi pályát választotta. Színházi és filmes sikereinek - melyek jócskán felülmúlták ifjúkori ábrándjait - 1944-ben a háború vetett véget. Behívták katonának, s tüzérként a frontra vitték. A kíméletlen valóságról, a túlerővel szembenéző magyar hadosztály helyzetéről naplójában szubjektív, fényképezőgépével objektív képet rögzített. ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV 18
