Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)

II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Szenvedélyek bűvöletében

189. Dedikálás közben, 1990

Világéletemben azt terveztem, hogy író leszek, ezért biztos voltam benne, hogy nem leszek oz, hiszen különben mar régen megcsináltam volna. Úgy látszik, most jött el oz ideje. Erre vonatkozóan legközelebbi barátom véleményét tartom mérvadónak. A hetvenes években, akkori könyveim alapján, azt mondta rólam: nem vagyok igazi író, mert írni csak egy kifosztott életből lehet - a színész élete viszont túl nagyszabású ahhoz, hogy alapja legyen az írásnak. Ez fájt egy kicsit, de elfogadtam. Az Egy csinos zseni megjelenése utón módosította a korábbi véleményét. Ekkor azt mondta: szerencsés ember vagyok, mert a színészet és az írás kompenzálja bennem egymást. Legutóbb, amikor elolvasta a készülő könyv néhány részletét, így minősített: te írónok születtél, s csak azért lettél színész, hogy legyen miről írnod. Ezt nagyon megköszöntem neki magamban, mert számomra az írás: újjászületés.

Valachi Anna: A színész, aki átugrotta saját árnyékát. In: Népszava, 1996. szeptember 21.11.

[...] talán a legtöbbet a nőkkel, a szerelemmel foglalkoztam. Volt szép, nagy, komoly és könnyű, játékos, sőt szégyellni való szerelem - mindegyik kedves emlék. Ha valamit szívesen idézek föl magamban, egykori szerelmeim arca, az örök Évák alakja az...

László Zsuzsa: Pillantás az emlékek kútjába - Gábor Miklóssal.

In: Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június 4

GÁBOR MIKLÓS ♦ 165