Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)

I - Előszó - Máté Gábor: Egy kiállítás elé

hogy én legyek az a magyar színész, aki felolvassa a részletet. A kórházi ágyán diktafonba mondott Kosztolányi-vers, a Hajnali részegség megismételhetetlen teljesítmény, nem hiszem, hogy azt a verset bárki el tudja úgy mondani, ahogyan ő.

Úgy sejtem, Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós tűz és víz, ég és föld lehettek. Két tudatos művész, akiből az egyik mindig ösztönösnek látszott, a másik kivédhetetlenül intellektuálisnak. Közös időt töltöttek itt a földön és mindketten megkerülhetetlen, egyedi példányai voltak a szakmánknak.

Most a műzeumi gondolat egymás mellé helyezte őket.

BESSENYEI FERENC ÉS GÁBOR MIKLÓS ♦ 9