Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Tudatosság és ösztönösség
TUDATOSSÁG ES ÖSZTÖNÖSSÉG GABOR MIKLÓS életműve egyedülálló a magyar színháztörténetben: mintegy százötven színpadi szerepe mellett hét kötete jelent meg. írásaiban szerepnélküli őszinteséggel beszél a színészi felkészülés legrejtettebb pillanatairól, a szereppel való küzdelemről, és olykor a fogadtatás ellentmondásairól. Bár az egyes előadásokhoz kapcsolódó szövegek széleskörű tájékozottságáról és páratlan elemzőkészségéről tanúskodnak, mégis cáfolják azt az elképzelést, amely Gábort intellektuális színésznek tartja. Ezek a jegyzetek ugyanis sokszor rögzítik a színész testéből, ösztöneiből kibontakozó „koncepciót. Gábor ezekben a pillanatokban őszinte kíváncsisággal szemléli önmagát, szinte meglepetésként hat rá, ahogy egy-egy gesztusban sikerül megragadnia az adott figurát. A pályáján mérföldkőnek számító alakításaihoz - Robespierre, III. Richárd, Oidipusz király és Alceste figuráihoz - fűzött gondolatai jól szemléltetik színészetének fenti paradoxonát. Szophoklész és Moliére drámáinak címszerepére készülve azonban azzal szembesült, hogy az ösztönösen megtalált „koncepció” összeegyeztethetetlen a Madách Színház akkori játékstílusával. 113. Oidipusz szerepében Psota Irénnel Szophoklész: Oidipusz király Madách Színház, 1970 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV 98
