E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)

E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben / Csilla E. Csorba: The Poet of the Camera Photographs by André Kertész in the Collections of the Petőfi Literary Museum

Larionov és Goncsarova konstruktivista színházi tervei, a UArchitecture vivante avantgárd építészeti folyóirat, Picasso női portréja és más kortárs művészeti albumok láthatók, például Willi Baumeister német festő és grafikus 1922-es kiállítási katalógusa, aki Hans-Michael Koetzle szerint 1926-tól Kertész jó barátja volt.0 A fotó egy finom vonalakkal szerkesztett életkép, miközben egy pillanatot ragad meg, a szenvedélyről, barátságról, művészi hovatartozásról is szól.

Két dísztárgy: egy üvegszemcsékből alkotott fa és egy kövön álló cincér képe az 1920-as évekből elvezet bennünket André Kertész kései alkotóperiódusáig. Föld és ég, az ég felé nyúló fa és a földön haladó bogár, a felhajló fehér, elmosódó horizont és a sötét háttér: fekete és fehér, fény és árnyék játéka a megdermedt, ember nélküli természet megidézésével. Második felesége 1977-ben bekövetkezett halála után, a trauma feldolgozását is segítette a lakásában található vagy általa beszerzett kis üvegtárgyak polaroidra fényképezése. Művészetében a korai motívumok többször visszatérnek, saját létállapota leírása tükreiként is értelmezhetők.

Csak igazat adhatunk Bölöninek: „Amikor mások már azt hiszik, hogy mindent lefotografáltak s nem maradt fotografálni való fű-füvön, akkor jön Kertész, a lírikus, és álmodozó és akkor fedezi fel a legbámulatosabb témákat. Az emberek ritkán látják úgy a világot, mint Kertész, ritkán veszik észre a tárgyak életét úgy, mint ahogy a motívumok életét az ő fényképei megmutatják. Az ő számára külön kinyílnak a tárgyak és kitárják rejtett arcukat.”54