E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben / Csilla E. Csorba: The Poet of the Camera Photographs by André Kertész in the Collections of the Petőfi Literary Museum
Ady kultusza Párizsban Az első világháború után politikai okokból, megélhetési vágyból, tanulási céllal Párizsba özönlő magyar emigránsok körében hívószóként hangzott a költő neve, így a 1920-1930-as évtizedekben alig múlt el év Ady-megemlékezés nélkül. 1932-ben a Párisi Magyar Akadémia által hirdetett Ady- emlékünnepély alkalmával Huszár Imre Ady-szobrának felavatására is sor került a Magyar Ház dísztermében.21 Az 1923-tól 1945-ig párizsi emigrációban élő Bölöni György Adynak nemcsak életében, de halála után is hű társa maradt, aki élesztette és ébren tartotta a költő kultuszát a párizsi emigránsok körében. Feleségével, Márkus Ottíliával (Otilia Marchişiu) aktív tagja volt a talán általuk alapított Ady Endre Kultúrtársaságnak, amely rendszeresen matinékat, esti programokat, emlékünnepélyeket rendezett.22 A háború utáni párizsi emigráció élénk érdeklődése Ady Endre iránt Halász Gyula képzőművészt, a később Brassáí néven híressé vált fotóművészt is megérintette, sőt a kultusz egyik kezdeményezőjévé avatta. Szüleivel folytatott levelezéséből kapunk információt a programszervezésben játszott szerepéről: „Január végén, Ady halálának ötödik évfordulóján egy Ady-estélyt fogok rendezni. Az idea már régi és az enyém. Adynak egy márványtáblát állítani Párizsban. Részben erre a célra lenne az Ady-est jövedelme. Bölöni segíteni fog, s holnap beszéljük meg a műsort, a terem-ügyet, a rendezés és reklám ügyét. Az estnek nem lesz semmi politikai színe. Persze Bölöni és Itóka is fognak beszélni Ady párizsi életéről, magam néhány verset szavalok. Egy magyar énekesnő két Bartók-Ady dalt s két Harsányi-Ady dalt énekel a szerző kíséretével, még egy szavaló, íme, nagyjából a műsor, amihez Márai Sándor vagy Kádár Ady- előadása, egy-két zeneszám jönne még. Számítani lehet 1000 magyar részvételére, s ha a kalkuláció nem csal, a márványtáblán kívül a szereplőknek is szép összeg juthatna.”23 Márványtáblát állítani az öt éve elhunyt költőnek! - javasolja a huszonöt éves, megélhetési gondokkal, ám nagy reményekkel Párizsban letelepedő fiatal művész. Bár később úgy döntött, mérlegelve az előnyöket és hátrányokat, hogy az esten mégsem fog szavalni, talán akarata ellenére a meghívó kinyomtatott programján mégis szerepelt a neve, az Új vizeken járok című verset adta (volna) elő. Szimbolikusnak tekinthetjük, hogy a párizsi magyarok közötti Ady-kultusz egyik első szorgalmazója a majdani fotóművész, Halász Gyula (Brassáí) lehetett 1925-ben, s majd tíz év múlva, 1934-ben 36
