E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben / Csilla E. Csorba: The Poet of the Camera Photographs by André Kertész in the Collections of the Petőfi Literary Museum
. irodalmi és színházi vonatkozású hagyatékok révén, akár véletlenszerűen bekerült vizuális dokumentumok, amelyek egy része művészi kvalitást is képvisel. A katalógusunkban szereplő hetvenkét fénykép Bajomi Lázár Endre,2 Blattner Géza, Bölöni György, Hatvány Lajos, Kassák Lajos, Mirkovszky Mária, Tihanyi Lajos örökösei révén került közgyűjteménybe. Amikor a PIM- ben található valamennyi kép bemutatása mellett döntöttünk, az az elv vezetett, amelyet több nyilatkozatában maga Kertész fogalmazott meg, amikor alkotói módszerét a naplóíráshoz hasonlította: „...számomra ugyanis a kamera dokumentum volt, ezzel mutattam meg, hogyan éltem. Fényképészeti tevékenységem valójában vizuális napló.”3 Tehát a lényeges és lényegtelen, a kis és nagy esemény mind megjelenik a bemutatott képeken, akárcsak egy naplóban. Az elmúlt másfél évtizedben egyre több olyan tanulmány született, amely André Kertész korai éveinek, pályakezdésének, itthoni gyökereinek, magyar kapcsolatainak megismertetésére nagyobb hangsúlyt fektet. 2005-ben a washingtoni National Gallery of Art által rendezett kiállítás és a hozzá tartozó album új megvilágításban tárgyalta Kertész munkásságát. A fotós életpályáját négy részre bontotta: a magyarországi szakaszra (1894-1925), a párizsira (1925-1936), a New Yorkban eltöltött évekre (1936-1961), és végül a nemzetközi elismertség időszakára (1962-1985). A bemutatás hangsúlyaiból jól érzékelhető, hogy a harmincegy éves Kertész (minden iskolai előtanulmány nélkül) határozott, egyéni látásmód birtokában érkezett Párizsba, s hogy ebben nem annyira a korabeli nemzetközi fotográfia, mint inkább a hazai művészek ismerete, így például Szőnyi István festő és köre játszott meghatározó szerepet.4 Kincses Károly és Kolta Magdolna ugyancsak 2005-ben adta közre Hazai anyag. Fotónapló. Kertész és a magyarok címmel készült gyűjtését, s arra a kérdésre, hogy miért fontos ezeket a képeket és adatokat egybegyűjteni, az alábbi választ adták: „nem elég valamit, róla mindent tudni kell - azt, hogy éppen mikor, merre járt, mit tartott érdemesnek levenni, miben újult meg, miben ragaszkodott mindig önmagához.”5 Ezekhez az elvekhez kapcsolódva, a PIM gyűjteményei segítségével Kertész magyar vonatkozású kapcsolati hálójának feltérképezéséhez, a bármely értelemben hazai vonatkozásúnak tekinthető oeuvre-jének feltárásához kívánunk hozzájárulni. 20
