Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)

A kitelepítőosztagnál (Szörényi Lászlóval beszélget)

musát, és természetesen rengeteg emberi tragédiába tudtam belelátni. Én nem tartoztam a kitelepítőosztaghoz - azonnal látták és tudták az emberek, hogy én teljesen más céllal vagyok ott a központból, Szekszárdról voltam kiküldve, ahol ismertem a kitelepítési bizottságnak néhány tagját... És természetesen, mint ilyen szituációban lenni szokott, mint ahogy a zsidóüldözés és -deportálás idején mindenki kereste a szorongatottak közül, ki tudna közbenjárni egy menlevélért, ugyanígy mi is néhányadmagunkkal állandó ostrom alatt voltunk. Hozták a papírokat és igazolásokat, hogy ők ezek és ezek, és nem azok, próbáljunk eljárni az ügyükben. Ez emberileg nehézzé, de egyúttal felelősségteljessé tette az ottlétünket. Ez a kis írás is tulajdonképpen erről szólna.

Szert tettem ott egy nagyon érdekes, kiváló barátra. Félig finn gyerek volt - az édesanyja finn -, fiatalon, 17-18 éves fejjel önként jelentkezett a szovjet-finn háborúba. A karjalai harcokat puukooval, tőrrel harcolta végig - az hozzátartozik a finn hadsereg felszereléséhez -, a téli, erdei harcokban minimális lövésekkel, mert az oroszoknak felfedték volna magukat. Hangtalan, rövid, erdei sível közlekedtek, s közelítették meg a fehér ruhás ellenséget, nyakszirt vagy gerinc - ez volt a legbiztosabb, leggyorsabb... Rengeteget mesélt nekem erről. Nagyon kemény fickó volt. Végigcsinálta a Don-kanyart, majd beszorult a Várba, a Vár védelmébe. Onnét is kiszökött. Gazdászgyerek lévén tenyészállat-szakértőnek volt a kitelepítőosztagunk mellé rendelve, ami annyit jelentett, hogy a deportált és visszamaradt svábok állatállományát kellett lajstromba vennie, s kiválogatni a megfelelő tenyésztésre alkalmas és méltó állatokat, különösen a lovakat, mert a lóállomány tökéletesen le- züllött és elpusztult az országban. Kiválogatta az alkalmas méneket, kancákat, amelyek valamely leendő ménesben megfelelő fedezőalanyok lehetnek. Jó barátságba kerültünk, mind a ketten fiatalok voltunk - ő idősebb volt nálam valamivel -, együtt csavarogtunk. Nagy lóbolond volt. Nadapról hozott egy csodálatos nóniusz hátast, egy mént, és én is kaptam egyet - együtt jártuk a vidéket, és végeztük ezt a nem éppen emberséges képet mutató munkát... Ez a kis írás erről szól.

39