Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)
Háborús tabló (Szörényi Lászlóval beszélget)
erény közelében helyezkednek el ezek a kétségbeesett emberi tettek. Ebben a relációban, ezzel a skizofréniával megélni a háborút egy olyan náció számára is, egy olyan történelmi náció számára, mint a magyar, nem könnyű. Ezt nem találta ki a magyar irodalom, én sem találtam ki. Azt a formát, hogy hogyan lehetne ezt az erénytöbbletet a magunk számára kiaknázni. A Don-kanyarról úgy beszélünk, mint bűnről meg kétségbeesésről. De millió gyönyörű emberi mozzanat volt benne! És erről nem illik, politikailag nem lehet, nem szabad beszélni, mert az egész le van öntve az igazságtalanság, a becstelenség elegyével. Tehát itt meghúzni azt a határt! Hogy mi az, ami elfogadhatatlan benne, és... mégis emberi. Ennek nincs meg irodalmunkban a műfaja, nincs vállalója. Ez pedig a mi nemzedékünk hibája, mert ezt nekünk kellett volna vagy kellene még megtenni. Vagy kísérletet tenni rá. Előnyösebb helyzetben vannak azok az irodalmak, amelyek, ha skizofrén módon is, de jobb lelkiismerettel vesznek részt egy háborúban, vagy pedig olyan fel- tupírozott, nacionalista érzéssel mitologizálják az abban való részvételüket, mint történetesen a szovjet. A szovjet katonától, írótól nem is várhatok mást, mint hogy kizárólag az agyát tökéletesen leblokkoló szemléletben helyezi el az egész háborút; hogy őt megtámadták és ő a hazáját védi. És az egész látásmódnak, a stilaritásnak, mindennek, a helyzetkidolgozásnak, szerkesztésnek egy olyan pátoszt ad, egy olyan hitet, ami abszolút kétségbevonhatatlan. Az egész el van tolva egy mitologizált dimenzióba. Őnáluk viszont nem a háború, hanem a polgárháború kérdéses. Ha megnézem például Bábelnek a művét, akkor rájövök, hogy az a nagy szláv-orosz nemzeti öntudat és pátosz, amivel ők minden tettüket, historikus moccanásukat be akarják aranyozni, miért nem tudhatta elviselni Babel látásmódját - annak a polgárháborúnak a látásmódját, amely a maga formájában szintén erényteremtő és minden képzeletet felülmúlóan igazságtalan és barbár és kegyetlen volt! És ehhez Bábelnek megvolt a stilisztikája, megvolt a szeme - ezt nem tudta elviselni az orosz politika! És ez Babéinál nemcsak azért van, amivel később támadni próbálták, mert zsidó aspektusból, a zsidó állampolgár, a hithű zsidó kommunista, az elkötelezett zsidó orosz szemszögéből írt tárgyilagosan, nem ez volt a baj. Hogy egyáltalán tárgyilagos volt! És ilyen formában volt tárgyilagos! Nekünk, nagyon megfacsart helyzetű nációnak, a háború talán olyan szemléletű közelítést és feldolgozást - ez kezd lassan bontakozni előttem: nem másolásról van szó! -, de olyan típusú közelítést tenne szükségessé, amely nem az egész orosz irodalmat jellemzi, hanem a babelit - az ő közelítése volna az, amiből mi a legsúlyosabb önkritikánkat is elmondhatnánk, és azt, amit meg akarunk védeni és amiből nem engedhetünk. Ezt a magyar, úgynevezett háborús irodalom eleddig nem teljesítette. Mert bármennyire is, mondjuk, a maga idejében és a maga módján, becsületes és merész vállalkozás volt a magyar társadalmi atmoszférákat és egyebeket tekintetbe véve Cseres Hideg napok ja, csakhogy ő egy másik végletbe ment át. Tábori posta Geppel Lászlónénak 1944. március 8-án 34
