Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)
„...valami iszonyat történik a világban...” (Márton Lászlóval beszélget)
ML: Az volt negyvenöt elejéné MM: Igen, igen. ML: Negyvenöt februárjában. Es az alatt a fél év alatt, vagy mondjuk, háromnegyed év alatt történt még valami említésre méltóé MM: Valamikor egészen nyár elején vittek el bennünket, folyt a kiképzés és a lágerélet Grossbornban - egy-két írásban írtam erről s aztán jött az a hosszú időszak, amikor a tábort el kellett hagynunk, mert frontvonalba került, felrobbantásra ítélték... Észak-Németországból jöttek magyar csapatok német parancsnokkal - amikor stempliért szaladgált az irodában, sikerült ellopnom, azzal tudtam olyan papírt csinálni, hogy mi öten, négy kollégámmal együtt, vissza vagyunk irányítva Magyarországra. Valahogy, nagy kockázatok meg borzalmak árán, de végül is eljutottunk gyalog és hobózva az északi Reisautobahnon, valahogy átkelve az Oderán... De egész Poroszországot akkor menekítették ki, hát százötven-kétszáz kilométer hosszú kocsisor volt a Reisautobahnon, menekítették egész Poroszországot, és a vadászrepülőgépek miatt a kocsisor másodpercenként kellett hogy megálljon és induljon, mert egyébként a kígyó tönkremegy az úton. Fantasztikus látvány volt. A németek az utolsó pillanatig a csodafegyverben bíztak, a közbenső falvakban az arra elvonulóknak a hófehér ruhás, nagy, debella germán konyhai istennők óriási hordókban mérték a forró levest az utolsó pillanatig, amikor már dörgött a front, akkor is ott álltak, mérték a levest, mindenki megkapta a magáét. Félelmetes volt. És akkor onnét hazaszöktem... ML: Csak még a helyszínek kedvéért: akkor Szerbiába kerültél... MM: Akkoriban haza nem tudtam menni, a fronton nem tudtam átszökni, és itt a nyilasok elfogtak mint katonaszökevényt - azt valahogy megúsztam. Nagykanizsán, Babócsán estem fogságba, egy büntetőszázadba raktak, onnan elkerültem Jugoszláviába, először Borba vittek bennünket. Akkor már zsidók nem voltak ott. Mi exhumáltunk, ez volt a dolgunk. Egy sebesültvonattal feljöttem Újvidékre, ott dolgoztam, onnan a pécsi nagy elosztólágerba kerültem, ahonnan fogságba kellett volna továbbmenni - ott viszont egy orosz őrnagy segítségével kilógtam a táborból, és hazagyalogoltam Szekszárdra. Nem mertem vonatra ülni, mert abban az időben már az oroszok az állomásokon szedték össze a civilvonatokról a hadifogolyhiányt. Ahány hiányuk volt, megálltak az állomásokon és összeszedtek annyi embert. Úgyhogy biztosabbnak találtam, ha már úgyis benne vagyok a gyaloglásban, a Mecseken át hazagyalogolok Szekszárdra. így kerültem haza. 26 Levél a frontról Geppel Lászlónénak 1944. március 8-án IGeppel László árvízmentesítő mérnök Miklós édesapjának beosztottja)
