Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)
Zárszó (Polcz Alaine)
Pár nappal a halála előtt mondta: „Ne azt írd, hogy a kisoroszi kertben szórtuk szét, hanem hogy elszórtuk." Ezt írtam. A díszsírhelyet a főváros adta, a szertartás a legegyszerűbb volt. A három baráttanítvány - Nádas, Esterházy és Balassa - búcsúztatta. Az urnát én tettem a sírba. A hamvak másik részét a kisoroszi kertben szórtuk el, egy régi malomkő körül. A dísztemetést nem kívánta, inkább azt, hogy a hamvaiból Triesztnél is szórjunk a tengerbe - a Tommaseo kávéház mellett. Miklós tudta - a kávéház falán is olvashatjuk -, hogy ott, ebből a házból indult a '48-as forradalom. Kérte, hogy a kávéházban beszélgessünk, de ne róla. így tettünk. Hollós R. László, fiatal barátunk buddhista szertartást végzett, amikor a hamvakat és az otthonról hozott virágokat az Audiance mólóról a tengerbe szórtuk. Zsoltárokat is énekeltünk. A képeket ő készítette, a történteket pontosan megírta. 2005. október 28-án a már korhadó fej fa helyére gránit sírkövet helyeztünk el. Egy évig kerestem különböző bányákban, míg megtaláltam Balogh István mester udvarában. Faragatlan gránittömb, rajta bronzbetűkkel Miklós egy sora: „Még csak most kezdődik minden. Alatta a neve. Semmi más. Oldalt, a földön, ugyanabból a gránittömbből faragott madáritató, oldalán a nevem: „Alaine.” Kívánságom, hogy a hamvaimból ebbe a madáritatóba szórjanak majd egy marékkai - aztán a kisoroszi kertben a malomkő köré, és a maradékot a Dunába. Ami elviszi majd a tengerbe. Polcz Alaine Budapest, 2006. február 23. 130
