Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)
„...Megbocsáthatatlanul szeretem a földet...” (Jelenczki István portréfilmjéből)
„.. .Megbocsáthatatlanul szeretem a földet..." Jelenczki István portréfilmjének szerkesztett változatából Szomorkás minden időkategória, önmagában szomorkás. Minden ilyen szomorúság mögött ott van a folytatás dinamizmusa. Változás van. Nekünk ahhoz kell akklimatizálódnunk. S ilyenkor egy pillanatra megáll a feldobott labda. Ez a szomorúságnak és az idő demóniájának gyönyörű magaslati pontja. így is fel lehet fogni. Nem a szó köznapi értelmében teszi szomorúvá az embert, hanem egy mélyebb bepillantáshoz segíti hozzá, hogy mi múlunk, de a dimenzió, amit szerettünk, nem múlik. Ennyit az ember békességgel elhagyhat maga mögött. De tekintettel, hogy olyan helyre tudok visszajönni, amelyik életemben nagyon fontos volt, munka, meditáció, a természettel való együttlétnek olyan korszaka, amely az ember életében ritkán adódik, pláne ebben a megváltozott, urbánus világban. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült ezt kigazdálkodnom ebből az életemben bekövetkezett változásból. Bár állandóan nagyvárosban és fővárosban éltem le az életem hosszú részét, mégis ennyire evidensül és spontánul vissza tudok jönni ezekre a régi helyekre, amiket most itt, Szekszárd környékén bejártunk. Nagy kitüntetés, ha az ember megérheti, hogy az emlékezetnek ezzel a készségével és energiájával még vissza tud pillantani. Ez ajándék. Belelökődtem a sűrűjébe, és utána megadatott az, hogy visz- sza tudtam süllyedni az ifjúkor és a gyermekkor élményvilágába, ami nem mindenkinek adatik meg. Ezért rettenetesen hálás vagyok az életem alakulásának, és ezt messzemenően, az utolsó ízéig igyekeztem kihasználni. Itt mindennap, éveken keresztül kora tavasztól késő őszig ebben a miliőben, természeti természetességben tudtam feldogozni az új élményeimet, az új világom mozzanatait. Rettentő sokat segített ez nekem. E nélkül a háttér nélkül valószínűleg nagyon más ember vagy más típusú író lettem volna, mert rettenetesen nehezen szoktam meg a nagyvárosi kényszerűségek és adottságok világát. Az igazi hazatérésem mindig ez volt. Igazából mindig itt, a dombok között érkeztem haza. Középen Miklós áll