Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)
Előszó (Ambrus Lajos)
ElŐSZÓ Mészöly Miklós (1921-2001) életművének szerény illusztrációja ez a könyv: nem írja át művei interpretációját és nem értelmezi újra a pannon próza klasszikusának munkáit. Nem nyújt radikálisan új elemzési szempontokat. Inkább: mélyít és pontosít. Új „érintéseket” kínál. A kötetben életrajzi dokumentumok, családi levelek, kéziratos naplójegyzetek szerepelnek az írói hagyatékból - az utóbbiak természetesen az esszé és a filozófia határáról, újabb adalékául annak, hogy Mészöly az élet közeli problémák mellett milyen szenvedélyesen és elmélyülten foglalkozott a létezés filozófiai, pszichológiai feltételeivel. Eddig még nem publikált interjúrészietek olvashatók a háborús történések bizonytalan határairól, vagy, hogy továbbra is a magyar történetnél maradjunk, a kitelepítés nehezen megírható „alakulásairól”. Az „általános kijelentések kompromittálódásáról”, ahogy Mészöly teoretikus barátja, Balassa Péter beszélt a hetvenes évek szépprózai megújulásának egyik alapvető történéséről - arról a folyamatról, amelyben a káosz renddé képes tisztulni. Beválogattunk néhány eddig meg nem jelent levelet a Mészöly-életmű fordítási körülményeiről is - ahogy épp az ő nevéhez köthető a mai magyar széppróza megújulása, úgy a külföldi recepció és a művek nyugati megjelenése is. A kéziratos szövegeket az olvasás megkönnyítése végett - nem szövegkritikai igénnyel - feloldottuk. A fényképek végigkísérik az életutat Szekszárdtól Kisorosziig, a születéstől a halottas ágyig, a hamvak szétszórásáig, a sírkőállításig, a Mészöly Múzeum megnyitásáig. A kiadó e kötettel induló sorozatának újítása, hogy a hagyományos szövegközlés mellett hangzóanyagot is közzétesz. A mellékelt CD-lemezen Mészöly Miklós beszél; interjút ad, felolvas, verseit mondja. Azzal a feledhetetlen pontossággal és szikársággal, amely műveit is, lényét is oly markánsan jellemezte - azzal az emlékezetes monstruozitással, amelybe egyszerre fértek bele pontos történetei és a személyiség teremtésének bonyolult titkai. A természet homályos világossága és a tágasság iskolái. Amelyek végül is arról és úgy beszélnek, ahogy egyik, még a nyolcvanas években írt epilógusa: „Meder maradtam. Feltölt a hű iszap." Ambrus Lajos 7
