Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Mire való a költészet?

láttam vigyorrá zülleni életük láttam a magamét végülis mellékes hol mikor és mi hozott össze veletek arasznyi esélyünk csalva és hazudva élt ahogy lehetett bárhol is statisztál nyakkendőm karaván-nyomotok taposom sorsotok szomja fojtogat repülőgépen és villamoson Kolumbusz nyugdíjban fénykorom bolondja a haza bölcse lett költészet magyarság nem görög dráma csak közúti baleset nézek az időbe eldobott újságként a hajam hogy repül mégis mint csimpánz a ketrecet valami rángat és rúg belül valami nem adja meg magát fölüti neandervölgyi fejét őrizni gyönyörű ostobaságotok őskori lényegét arcotok avarkori bronzát föld alól fölsütő lázat amit betegség balsors és pusztulás meg nem alázhat mert tovább él nálatok nálam föltámad ellenem nélkülem

94