Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)
A világjáró. Amerikában, katedrán
Ferihegy, marha nagy tömeg, komolyan tartottam attól, hogy nem jutok fel a gépre, amikor fölfedeztem Mr. Szappanost, aki az India-könyvben Mr. Szakállyas néven szerepel, és aki az Air Indiától átment a Pan Americanhez; Mr. Pan American megígérte, hogy a gép semmi esetre sem megy el nélkülem; nem is, mint láthattatok. Épp csak a tax free shopba nem jutottam el, mert azonnal szólítottak a beszálláshoz, hogy utána húsz percet várakozzunk a buszon. Sima leszállás Frankfurtban, majdnem eltévedtünk, az amerikaiak épp úgy, mint én: egy kiismerhetetlen, kafkai monstrum, mozgójárda, mozgólépcső, kanyar jobbra, balra, amúgy impozáns, végül megérkeztünk a motozásba; csip, csip, nincs lőfegyver, danke fiel mais, ha jól írom. Well, a Jumbo. Egy kicsit csalódtam, annyian mondták, hogy mekkora marha nagy, hogy egy kicsit kicsinyeltem, mindazonáltal egy kisebb falu elfér benne. Az viszont kapitalista önámítás, hogy kényelmes. Épp olyan szar kényelmetlen, mint bármelyik más kis gép, főképp hosszú úton, ha kimennél pisilni, az előtted ülő hajába kapaszkodsz és a mögötted ülő ölébe esel, I’m so sorry. A légkondicionálás vagy mi a fene viszont hasonlíthatatlanul jobb, a TU-kon mindig szédülök, itt az első felszállás után be sem vettem többé a gyógyszert. Long day’s journey into light, és mégcsak a kezdete, a PA 67 ebéddel édesíti az időkülönbséget, külön sört rendel a 47-es sor ablakmelletti, Yes, sir: az ablakmelletti kibámul (kibambul) az óceánra, nem fogjatok elhinni, vízből van. Hosszú szünet. Az ablakmelletti tornagyakorlatokat végez, hátha ültében, fejen állva el tud aludni, de a természete makacs, magyar ember fekve alszik, a rosseb egye meg. Látjuk a világ leghülyébb rémfilmjét, nem részletezem, hogy mennyire hülye, mert egy könyvet kéne írnom róla: Truman Capote (nem tévedés!), Peter Falk (rettenetes californiai dialektusban), Sir Alec Guiness, kísértetkastély az óceán fölött, egy állatság, de múlik vele az idő. Uzsonna Canada partjainál, majd: Hölgyeim és uraim, perceken belül leszállunk New Yorkban. Részlet Orbán Ottó feleségéhez, Orbán Júliához írt leveléből (1976. Január 9., Iowa City) 78
