Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Az életre szóló szerelem

Cigarettáztam: modern mozi-hős.

De aztán, mert az ostrom és a nevelőintézet csak elvadított, de nem tett humortalanná, hogy vers-hárfát pengessek sorsom fordulóján:

„O kócos vadló, szilaj ifjúsági",

Piccard professzor eleven búvárharangján a mélytengeri szuszogásba lemerülve újból elaludtam.

Egy szép ezüst fejűhöz

íme a nő akit szeretek Szép öregasszony lesz belőle Ezüst fejjel huszonhárom éves Kiborítja az igazságtalanság Bevágja az ajtót potyog a vakolat Orpheusz úr és ősz felesége Alászállnak éveik mélyére A férfi félig béna a nő nagyot hall Nem tudod hol a mixtura Hogyhogy nincs szóda Ott van az asztalon Szegény szegény kis öregek Nevetségesek és sírni valók De ha egymásra néznek megszépülnek Ez az ő nagy titkuk és varázslatuk Ezt irigylik tőlük és Ezért gyűlölik őket az istenek Akik ostoba mítoszaik arany ködében Sisakban és páncélban háborúznak S pihenésképp a szél testét felöltve Hideg szívvel fújnak át a világon Es a halandók szétszórt Sípcsontján fuvoláznak