Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Az életre szóló szerelem

Találkozás Szigligeten

Valami módon az emberi és az írói létezésem teljes tudathasadásban, de jó egészségben él egymás mellett. Ekkoriban történik az, hogy lemegyek Szigligetre, feltehetőleg valamit fordítani. Szigligeten elég nagy társaság van, akkoriban eléggé gyakran összejött. Ott Karinthy Cinitől ki tudja meddig, több társaság dolgozik valami zenés darabon, az ős-szigligetiek közül is emlékszem néhányra, hogy ott vannak. Mindenesetre nagyon színes társaság és elég sok magányos férfi. Ahol is megjelenik egy fiatal nő, akiről nem nagyon tudja senki, hogy kicsoda. Később kiderült, hogy azért, merthogy a műegyetemre járt és elhúzták valamilyen nehéz vizsgáján, és miután az apja révén elintézhető volt, hogy a szigligeti alkotóházba jöjjön, kipihenni a nagy csalódást, hát egy hétre megszökött Budapestről. (...)

...ormótlan melegítőben jött végig, amit később, már mikor összeházasodtunk, akkor ünnepélyesen kidobattam vele a szemétbe. De ebédhez valami csíkos pulóverben jött le és teljesen más jelenség volt, mint aki ott a folyosón elsuhant előttem. Erre már pontosan nem emlékszem, hogy ez hogy történt, hogy egyszer csak ott találtam magunkat, amint mélázva megyünk a móló felé a szigligeti úton, és én mesélem a nagy sikerszámomat, a hányatott gyerekkoromat.

.. .azt kérdeztem tőle, hogy nem jön-e be - a 8-as szobában laktam, ez az Alko- tóháznak a legkisebb szobája -, nem jön-e be egy kávét meginni... megittuk azt a kávét, ennek huszonhatodik éve.

(K. L.-interjú)

64