Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)
Pályakezdés
A régi idők hölgyei Hol vannak mágneses mellükkel Zsuzsa és Márta és a különböző lakcímű Jutkák puhára rágta az idő Melindát Verát és Erzsit akivel szalonnás rántottat reggeliztünk elhajózott egy dunai gőzhajóval Gizella is akinek nem emlékszem a vezetéknevére csak azt tudom róla hogy gépírónő volt valamilyen vállalatnál és tőlem hallott először a fogamzásgátlásról és a döbbenettől kigyulladtak szőke szemöldöke alatt Izolda márkájú azúr reflektorai és eszembe jut Éva meg a barátnője a barlangi-ősember szobrászlány az alacsony homlokával és föltárnád az aranybarna őrület mely a tartós tanulságot kereste az ingatag csipkék között indián ölükben az Újvilág kincsét és csípőjük kopernikuszi tanát a babiloni redőny fölött fölizzik a HECKLER ALBERT ÚRISZABÓ és elkárhozik a nyelvünk egy halaszthatatlanul sürgős csókban és mit csinál Párizsban Toncsi a viharos aggszűz és hova autóbuszoznak tömött szatyraikkal a kalandor Ágik Katik és Andreák tanulság nélkül szóródtak szét a civilizált tarlón egyre megy ki mire vitte a pikáns részletek hogy példának okáért melyikük férje esett ki részegen egy New York-i taxiból élnek a földön jól vagy rosszul nincs ok az aggodalomra az energia megmarad a tavalyi hó helyén zöldell az idei tavasz Bukásra ítélt dinasztia gőggel koronás ifjúság jól illett királyi termetedre a zaciból kiváltott zakó ah szívbe markoló elégiák szelleme fordítsd nemes tekinteted a Kertész utcára hulló vakolat kurvák és jobb napokat látott nyugdíjasok T. Gy. a napolajtól illatos költő egy újságot hordott a belső zsebében hogy alkalom adtán leterítse az ágyra repülő szőnyegnek és a világot betöltő papírzörgésben egy testté lényegült két igaz szerető míg az asztalon Miguel Hernández haldoklóit babérszagú tercinák börtönében és villámló csontjaitól fölragyogott a szoba és jól lehetetett látni a falra rajzszögezett föliratot BARÁTUNK LAKASA NEM KUPLERÁJ és a szabadság-zamatú büdösbe kihangzott az ítéletnapi vinnyogás a számlap nélküli órák örökké tartó napján amikor a nyelv még nem találta föl a jövőidőt 57
