Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)
Háború, ostrom, gyerekkor
Nyári búcsú. TiWatjuk az olvasóközönséggé hogy a lap nyári szünetet tart. Nehogy azt higyjék, hogy csődbe kerültünk. Nem! Nem azért. Hanem a szerkesztők az ország különböző részében vannak és a nagy melegben kinek van kedve fürdés helyett cikkét írni. Különben is építkezünk. Ezért búcsúzom a közönségtől. Jó nyaralást kíván a szerkesztőség! Az ősszel, mint hadtodikos általános lapja fog megjelenni. Augusztus elsején, Zugligetben. ' Szauer Ottó. AZ ELET. Titáni erővel zúg, morajlik a világ vihara És abban csak porszem vagyok én. Ere patáival dobog kegyetlenül az idő vaslova. S az előtt nem számítok én. Tüzes ostorral * Vág vţgig hátamon Tőrrel dóit szivemet. Áz élet a tűzre vetett rőzse, láng, Nehéz kínlódás Ellobbanó küzködés. De a kard csak fakard kezemben És a titáni erők elnyomnak engem. Olyan ez mint egy együgyű gyermek harca az apja ellen. A gyermeket elnyomja az ellen. Mi az- élet? Egy égő tüzes katlan, hol folyik a vas a világ, benne kis atomok: az ember. 11 .évi Mily kicsi szám S mégis Ez idő alatt veszett el az Édesapám. Kavarogj hát tenger kín, tiporjon el paripád Sújtson le kardod, Mindegy. Kívánhatod. . Nem találod, Nem találsz boldog életet már! Szauer Ottó.
