Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Baló Elemér emlékezése pályafutására. [Budapest, 1956]
árokban ott feküdt holtan Horváth Árpád70 csonttá fagyva. A nyilasok kihozták a szomszédban lévő katonai fogházból, és tarkón lőtték. Ma már senki sem beszél a magyar színészet nagy mártírjáról, Horváth Árpádról, aki ha életben marad, a Nemzeti Színház igazgatója lenne. Csontváz-soványán, súlyos influenzával ágyban értem meg a felszabadulást. Budán akkor sok művész lakott, akik állandóan látogattak. Szegények azt hitték, én leszek az új éra művészeti atyaistene. Pedig akkor már éltek, virultak és teljhatalommal intézkedtek Pesten a Major-Gobbi-Várkonyi hármasistenség. Három márkás, de nagyon tehetséges karrierista egymásra talált. Aki nem tetszett nekik, azt mindjárt az indulásnál eltaposták. Február 12-én az utolsó rohadt német katona is eliszkolt. Gobbi Hilda február közepén átkelt a Dunán, és szemlét tartott a budai művészek felett. Találkozásunk hideg és fagyos volt. Szenvtelen hangon mondta: „Örülünk, hogy élsz, és újra munkaképes vagy.” Akkor még nem éreztem, milyen sorsot szánnak Gobbiék nekem. Február végén Major két teherautót küldött a Budán rekedt művészekért. Új szállásom a Nemzeti Színház egyik öltözője lett. Eddig lüktető dráma volt az életem, ezután csendes tragédia lett. Ezekben a napokban valóságos átjáróház volt a színház. Se vége, se hossza az ankétoknak. Akinek csak valami köze volt a színészethez, az jelentkezett Majornál. Major egyetlen ilyen ankétra sem hívott fel. Egyedül, elhagyottan dideregtem az üres öltözőben. Hiába töprengtem: mi lehet a vétkem, hogy ennyire kiközösítettek, ennyire nincs szükségük rám? Kerülgettek, mint a bélpoklost. Alig akadt valaki, aki szóba állt volna velem. Aztán rájöttem: már akkor, az indulásnál elkezdődött személyem tökéletes és szisztematikus kiközösítése. Az egyetlen Szakasits Árpád71 volt az, aki többször hívatott, aki felajánlotta a segítségét. Ezt a segítséget nem vettem igénybe. Csak a párt támogatását fogadtam volna el. Végre hívatott Major. A szerződést kellett aláírni. Nagyon gyenge szerződést kínált. Alig valamivel többet ajánlott fel, mint az alsó gázsihatár, színész létminimum. Ugyanakkor a régi tagokkal, barátaival, a klikkjével erős anyagi szerződéseket kötött - legalábbis viszonylagosan sokkal előnyösebbeket. Erkölcsi és anyagi elszigetelődésem folytatódott, mikor játszani kezdtünk. Jelentéktelen, szürke, egyéniségemtől távol álló szerepeket osztott rám,72 amelyekkel nem lehetett semmiféle sikert elérni!!! Hont Ferenc meglátta mennyire elnyom Major Tamás. Egy ideig igyekezett is rajtam segíteni. Ő akkor a Madách Színházat igazgatta, és jó néhány nívós és jelentékeny szerepet 71 Szakasits Árpád (Bp., 1888. dec. 6.-Bp., 1965. máj. 3.): szociáldemokrata politikus. 1945 után több fontos kormányzati funkciókat töltött be, a két munkáspárt egyesülése után megválasztották a Magyar Dolgozók Pártja elnökének. 1948. augusztus 3-án köztársasági elnök, majd a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke lett. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták, s életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 márciusában szabadult. Az októberi forradalmat követően részt vett a konszolidáció munkájában, de ezt követően igazi politikai hatalmat sohasem kapott. 72 Baló Elemér játszotta Az inkvizítort G. B. Shaw Szent Johannájában (1945. október 19.), majd a Gügye szerepét Móricz Zsigmond Sári bíró című darabjában (1946. március 1.), valamint Vackort William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékában (1948. június 11.). 93
