Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színház és társadalom - Baló Elemér emlékezése pályafutására. [Budapest, 1956]

Miciont, a komédiás kisinasát alakítottam. Nagyon büszke voltam Imre bácsi dicséretére. Strindberg Húsvétjára25 is szívesen emlékszem. Bajorral újra együtt játszhattam. Egyszer a Nemzetiben kabaréest volt. Itt mint angol sztepptáncosok együtt szteppeltünk, és nem is rosszul.

1915-ben berukkoltam, de csak két hétig nyűttem a mundért, mert egy évre szabadságoltak. A Mária Terézia laktanyában találkoztam másodszor Szamuely Tiborral. Az ő hatására szakítottam az anarchistákkal, akikhez szintén eljárogattam vitatkozni, és hallgatni az öreg anarchista vezető Schmidt mestert.261916-ban kivittek a frontra Erdélybe. Egy éjszaka a Békás-szorosnál szolgálatban összevesztem egy altiszttel. Cseh bajtársaimnak köszönhetem, akik egytől egyig szocialisták voltak, akik egyöntetű vallomásukkal kisegítettek a bajból. Kikötöttek, és lefokoztak. így úsztam meg a legsúlyosabb büntetést. Sebesülten Pestre kerültem, onnan rövidesen Pécsre, ahol részt vettem a 6-os gyalogezred zendülésében, mint egyetlen magyar agitátor. Onnan kórházról kórházra menekültem, mindig szocialista vagy anarchista katonaorvosok segítségével. Végül Erdélyben Alsószombatfalván egy nagy katonai tüdőszanatóriumban találtam menedéket. Ennek a szanatóriumnak vezető főorvosa dr. Goya, román ember és szintén anarchista volt. Szombatfalván Harmath Imrével, a kaba- réíróval27 együtt kis társulatot szerveztünk katonaszínészekből. Itt kizárólag csak baloldali tendenciájú jeleneteket, egyfelvonásos darabokat, magánszámokat adtunk elő, azért, hogy mentői hatásosabban lazítsuk a katonai fegyelmet.

Az őszirózsás forradalom már Pesten talált. Hadirokkantként szereltem le. Ambrus Zoltán28 szerződtetett a Nemzeti Színházhoz. Sokat játszottam régi és új szerepeimet. Sugár Károllyal,29 Lugosival30 - aki a kommün után Amerikába emigrált - nagyon összebarátkoz25 A szakirodalomban nincs nyoma, hogy ezt a művet a Nemzeti Színházban bemutatták volna.

26 Helyesen: Schmitt Jenő Henrik (Znaim, 1851. nov. 5.-Schmargendorf, 1916. szept. 14.): gnosztikus filozófus, anarchista.

27 Harmath Imre (Bp., 1890-Bp., 1940. szept. 16.): színpadi szerző, szövegíró. Színésznek készült, Rákosi Szi- di magániskolájában tanult, egy ideig a Magyar Színház tagja volt. Kabaré- és operett dalaival nagy sikereket aratott.

28 Ambrus Zoltán (Debrecen, 1861. febr. 22,-Bp., 1932. febr. 28.): író, műfordító, kritikus, színházigazgató. A jogi egyetem elvégzése után 1885-től 1886-ig Párizsban tanult. 1879-1882 között a Fővárosi Lapoknál dolgozott, később A Hét, majd a Nyugat munkatársa lett. 1916-tól a Nemzeti Színház dramaturgja, 1917-1922 között igazgatója volt.

29 Sugár Károly (Bp„ 1882. nov. 2.-Bp„ 1936. júl. 30.): színész. 1901-ben Konkoly Károly néven Fekete Béla társulatában lépett színpadra, majd 1906-ig tartó vándorszínészkedés után 1907-ben beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol 1910-ben szerzett oklevelet. Fővárosi pályafutását a Nemzeti Színházban kezdte. Az első világháborúban fogságba esett. Kiszabadulása után 1918-tól ismét a Nemzeti Színházban játszott, csupán egyetlen évadra, 1922-1923-ban szerződött a Renaissance Színház társulatába. A legnagyobb epizo- disták egyike.

30 Lugosi Béla (Lugos, 1882. okt. 20,-Hollywood, 1956. aug. 16.): színész. Megszökött családjától; tizenegy évesen bányában dolgozott, miközben a színészi pályára készült. 1900-ban sikerrel lépett fel Szabadkán, ahonnan Szegedre, majd Budapestre hívták. Színi tanulmányait magániskolában végezte. 1902-1904-ben Temesváron, 1909-1910 között Debrecenben, 1910-1911-ben Szegeden játszott. 1911-ben Beöthy László

84