Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Színész az arcvonalban. Csortos Gyula feljegyzései, 1944. november-december
109. Ne bízz December 22. (péntek) 4,- Lajos 7.676.312.50 [fellépti díj] 7.988,87,- kártyanyereség 8.075.Ma játszottam újra. 110. Ne bízz December 23. (szombat) 8.071.60.- Borúzs 312.50 fell[épti díj] 4,- Lajos 8.383.64.Frjiderika] 2.30 szalonnát, mogyorót, mazsolát küldött. 4.756.18 December 24. (vasárnap)70 0 70 Szenteste hagyományosan színházi normanap, ezen az esten nem játszottak a színházak. Előző nap még megtartották az előadásokat. A Magyar Királyi Operaházban az Aidát adták. Az előadást így rögzítette naplójában a nézőtéren ülő bihari Faragó Ödönné báró Urbán Jusztina: „A második felvonás előtt egy katonaruhás színész jelent meg a függöny előtt, és a félig telt háznak tolmácsolta a front üdvözletét, megelégedését fejezte ki afölött, hogy a közönség mennyivel nyugodtabb és bizakodóbb, mint pár héttel ezelőtt, biztatott mindenkit, hogy most már nyugodt lelkiismerettel megígérheti, hogy Budapest magyar marad, és gyönyörű fővárosunknak nincs mitől félnie.” (Idézi: Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. 3. kiad. Budapest, Corvina Kiadó, 1998, 49.) A többi színházban, így az Andrássyban is zavartalanok voltak az előadások, valamint huszonnégy mozi várta a szórakozni vágyókat. December 20-án a Második és Harmadik Ukrán Front támadást indított Budapest bekerítésére. December 23-án reggel a szovjet csapatok elfoglalták Székesfehérvárt, és elérték a Bicske-Herceghalom-Bia vonalat, december 24-én reggel Páty felől Budakeszire értek, 16:50-kor a szovjet páncélosok elérték a Szép Ilona kocsiszínt. (Ungváry Krisztián, i. m„ 50.) „1944 karácsonyán több családban az angolszász repülők által ledobott sztaniolcsíkokat használták fel a fenyőfák díszítésére, mások fenyő hiányában a fikuszt díszítették fel. Az éjféli misét az egyházi hatóságok rendeletére már délután megtartották. Karácsonyi látogatások helyett az ünneplők telefonon hívták fel ismerőseiket.” (Ungváry Krisztián, i. m., 216.) 77
