Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Névmutató
Je míg az iroaalomtorténet írója minden irodalmi alkotást átbúvárolhat eredeti tormájá >an, s a képzőművészetek történetének kutatója közvetlenül szemlélheti a műalkotást,; izínészettörténet művelőjének úgy kell rekonstruálnia a tovatűnt előadásokat, mint az ar ^teológusnak romokból a hajdan pompázó épületet, vagy az őslénytannal foglalkozónál :gy csontból az egész kihalt állatfajt. Ez a rekonstrukció a filológia segítségével történik speciális színészeti filológiát értve alatta. A színészeti filológia művelője felhasznál minder :mléket, amely ezt a rekonstrukciót teljesebbé teheti. Régi épületek, amelyek a színjátél eréül szolgáltak (így például a mesterdalnok színjátékok rekonstrukciójánál a nürnberg vlárta templom), tervrajzok, kosztümök, kosztümképek mint közvetlen források, bírála- ok, naplók, levelek, színészírók darabjai s különösen az utóbbiaknak színpadi utasítása nint közvetett dokumentumok becsesek a színészettörténet kutatója számára. De magá- íoz a rekonstrukcióhoz nem elég a források tömege; ehhez alkotó fantázia kell. Egy színművész oeuvre-jének feltámasztása, megtalálása annak, ami benne az egyéni, a minder nástól megkülönböztető, felelevenítése mindazoknak a testi és lelki tulajdonságoknak Lmelyek színésznél együtt teszik a művészi hatást, maga is művészi munka. Pukánszkyné Kádár Jolán, 192£ Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 3000 Ft
