Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Színész az arcvonalban. Csortos Gyula feljegyzései, 1944. november-december
Emil) főszerepéért 3.000 pengő járt. A forgatás hét napján vett részt október 17-től november 2-ig. Mire is költötte hatalmas jövedelmét? Hogyan működött háztartása? Az 1938-1940. évi naplókban, amikor főleg éttermekben fogyasztott, naponta 10 pengővel kezdi a felsorolást, mellette H betű. Vagyis a háztartás napi költségeire ennyit kapott Girtl Erzsi, a házvezetőnő (fizetése két részletben havi 40 pengő). 1944-ben szinte csak otthon étkezett. A havi háztartáspénz 100 pengőt tett ki. A házvezetőnőt is lecserélte, ekkor Zemancsek Juci gondoskodott róla. Fizetése havi 120 pengő, melyet gyakran egészített ki még 80 pengővel - grátisz. Szoros lehetett az elszámolás, mert ebből az összegből néha a bevétel is gyarapodott, hó végén feltűnik pár pengő „H vissza”. A házhoz járt mosónő is, 1944-ben 40 pengő körüli összegért. A lakbért hónap végén kellett kiegyenlíteni - 1944-ben 166 pengő 80 fillért. Fizetett még gázt, villanyt, telefont - akár egy mai háztartás. Gyakran olvashatjuk az öltöztető szabók nevét, akik rendbe tették a jelmezeket és - öltöztettek. Ezért esténként borravaló járt. A sárgult oldalakból az olvasható ki, hogy Csortos Gyula nem tagadta meg magától az élet testi örömeit. Az 1930-as évek végén gyakran ebédelt vagy vacsorázott a Gundelben, ritkábban a Mátyás pincében, az Apostolokban, a Bíró vendéglőben, a Pilseni sörcsarnokban, Keszeynél, a Royal étteremben, a Gödör vendéglőben, a Ritzben, Óbudán a Guttmann vendéglőben, a Síposnál, a Tarjánnál és így tovább. A New York kávéházban reggelizett, délutánonként megfordult a Gerbeaud-ban, a Hangliban, esetleg az Auguszt cukrászdában, uzsonnázott az Erzsébet buffet-ben, a Belvárosi vagy a Bucsinszky kávéházban. Vacsora után mulatóban folytatta az estét: a Capri bárban, a Zanzibárban, az Emke grillben, a Parisienben, az Arizonában, a Kék Darlingban, a Negrescoban, a Jardinben és mindig a Moulin Rouge-ban. Az éjjel költségeit növelték a hölgynevek mellett megjelenő kisebb-nagyobb összegek. Végh Klári mixernő a Royalban, a dán Anita az Arizonában, a tót Kranyik Margot a Capri bárban, Olga mixernő a Moulinben, a két Mary a Zanzibárban és a többi... Néha színházba ment - feltűnő, hogy a két véglet érdekelte: a Royal Színházban megnézte Eisemann Mihály operettjét, a Kávé habbalt, melynek librettóját barátja, éjszakai portyázásainak egyik társa, Barabás Pál írt (1938. december 15.), másnap az Operában meghallgatta a Fideliót. Aidát nézett az Operaházban 1939. december 17-én, és artista-műsort a Magyar Színházban december 29-én. Fedák Sárira is kíváncsi volt Eisemann Mihály operettjében, A tokaji aszú ban (Magyar Színház, 1940. március 16.). Moziba jóval gyakrabban járt. Azok az alakítások, melyeket itt tanulmányozhatott - Jean Gabiné vagy Cary Granté - kétségtelenül hatottak művészetére. (Jean Renoir filmjét, A nagy ábrándot és a Ködös utak című Marcel Carné-filmet biztosan látta!) A naplók arról tanúskodnak, hogy a valóság jobban érdekelte, mint a fikció, hiszen feltűnően gyakran fordult meg a Híradó moziban. Finom üzletekben vásárolt, minőségi dolgokat: Gallwitznál öngyújtót; Mangold Bélánál sálat, inget, szmokingnyakkendőt; Friedmann ékszerésznél brosst, karperecét, nyakkendőtűt; Tochnál ezüst cigarettatárcát; Molnár és Mosernél kölnit és illatszereket. Schwarcz Jakab és Fiai zakót, nadrágot, öltönyt varrtak számára a Kraszner Lajosnál beszerzett szövetből. A Tropp optikában készíttette el szemüvegét, Csákány cipésznél a cipőit, néha Triznyánál. Reiter Izsótól vagy Kotányitól édesnemes és csípős paprikát, Voll fűszerestől füstölt dolgokat, Nagy és Eichnertől, Meinltől, Látka fűszerestől csemegeárut, a Királyi pincéből bort szer55
