Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - „Én már nem bírok itthon ülni talán decemberig is...” Bulla Elma pályakezdése, 1933
„Én már nem bírok itthon ülni talán decemberig is...” Bulla Elma pályakezdése, 1933 A Faragó Ödön színész, színházigazgató gyűjteményében megtalálható dokumentumok egészen másképp mesélik el Bulla Elma budapesti pályakezdésének történetét, mint ahogyan azt Bárdos Artúr színházigazgató előadta: „egy napon levelet kaptam Pozsonyból, hatalmas levelet, tele egy fiatal színésznő fényképeivel. Érdekes, gazdag, minden képen más és más arc és mindenütt jelentékeny; talán nem szép, de több, mint szép. [...] Volt akkor egy darabunk, Zsolt Béla Párizsi vonatja. A küldött fényképek láttán valahogy ennek a darabnak a hősnőjére gondoltam. írtam Bullának, hogy utazzon fel Pestre, látogasson meg. Néhány nap múlva már ott ült velem szemben, az íróasztalom előtt. [...] egyetlen beszélgetés alapján leszerződtettem a Párizsi vonat vezető szerepére.”1 A történet hitelesebb változatát Faragó Ödön levelesládájából rekonstruálhatjuk. Bulla Elma édesanyja Faragó Ödönt, a legendás felvidéki színházigazgatót 1933. május 5-én megbeszélésre hívta lakására. Két héttel később pedig 29 darab fényképet, kritikákat és 500 cseh koronát küldött Faragónak, aki értesítette „nagyságos Bárdos Artúr dr. színházigazgató urat” arról, hogy milyen kincset fedezett fel Pozsonyban. A Belvárosi Színház igazgatója megígérte Faragónak, hogy meghallgatja Bulla Elmát: „az ifjú művésznőt szívesen látom bármikor” - írta. Bárdos már idézett, 1942-ben megjelent önéletrajza azt sugallja, hogy az első találkozást követően Bulla Elma útja töretlen volt a színpadig. A színésznő Faragó Ödönhöz írt levelei azonban hosszú ideig tartó tépelődésről, önmarcangolástól sem mentes kálváriáról tanúskodnak. Bulla először Szép Ernő Szívdobogás című darabját kapta meg elolvasásra. A főszerep nagyon tetszett neki; de elragadtatott sorok helyett mértéktartó választ küldött a Belvárosi Színház vezetőjének, aki ekkor el is állt Bulla szerződtetésétől. A félreértéseket Faragó Ödön tisztázta Bárdossal. Faragó közbenjárásának nagy része volt abban, hogy Bullát végül szerződtette a Belvárosi Színház. A levelekből az is kirajzolódik, hogy Faragó nemcsak Bullát, önmagát is ajánlotta ekkor, ő azonban sohasem kapott állandó szerződést a Belvárosi Színházban. Bulla Elma hálásabb volt, 1936 januárjában 200 pengőt adott Faragó Ödönnek, aki ekkor szerződés nélkül tengődött. 1 Bárdos Artúr: Játék a függöny mögött. Budapest, Bokor és Vájná, 1942,153. 511
