Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - Fedák Sári levele Bródy Istvánnak. Cavalaire (Var), 1929. augusztus 10.
csak úgy írom. Ti már jobban fogjátok tudni, ki van ott arra való. A szobalányra akármelyik kuci jó lesz,15 csak szép legyen. - Öreg béresre Kabók volna nagyon jó.16 Most pedig valami nagyon perverzét írok: Gömbinét én Jankovich Magdával játszatnám.17 Az első percben biztosan cukkolni fogtok mind a ketten, de ha jól meggondoljátok, nekem adtok igazat. Ezt a Gömbinét én nem látom olyannak például, mint Simon Marcsa.18 Olyannak látom, mint Jankovich Magda. Kitűnő sarzs színésznő, remekül beszél, nagyszerű figura, kicsit boszorkányos orral... igazi papgazdasszony... nem szép... Z. Molnár mellett nagyszerű figura, értelmes, remek színésznő... valóságos átok, mikor azt mondom, hogy el kell vennie... szóval szerintem a típusa ennek a szerepnek. És erre nagyon kell törekedni: típusokat keresni. Ez az amerikai előadások örök titka. És az, hogy mindig készen áll a második kiosztás. Ez nagyon fontos. Még akkor is, ha csupa kezdő a második Besetzung.19 A darabokat már mindjárt úgy kell kiosztani, hogy két példányban kell íratni a szerepeket, és a kiosztó könyvben már mind a kettőnek alá kell írni, hogy átvette, és azt is, hogy a második garnitúra tartozik minden próbán ott ülni. Elvégre ez egy színésznek a hivatala. Ezért fizetik. Ne sétáljon, de üljön a hivatalában. Továbbá nézőtéri rendezőt tartanék, ki minden este tartozik jegyzeteket csinálni az előadásról: hogy mikor volt vége a felvonásnak, hogy nevettek-e a színészek, hogy miért volt hamarabb vége az előadásnak, hogy ki volt kifestve, ki nem... és ha az atyaúristen tehetsége vagy színésznője, akkor sem tűrnék semmiféle kihágást, mert egy igazgató abból él, hogy a színészei, vagyis az instrumentumai jól működnek... mert egy igazgatótól senki sem kérdi elsején, hogy miből fizet, és nyolcadikén, hogy miből ad ákontót... csak mindennek meg 15 A színlapon Gaston Márta (Luzsénszky Márta) szerepel, aki ellen Móricz így kelt ki: „Van egy negyedik rossz is, Juszt [Justh Gyula], s egy ötödik, a kis cseléd szerepében egy nagy orrú zsidó lány, egy félelmes újságíró lánya, akit muszáj volt bevenni.” (Móricz Zsigmond: i. m., 537-538.) A leány apja Szentessy-Luzsénszky Alfonz (1876-?) katolikus lapkiadó, szélsőjobboldali újságíró volt. 16 Kabók Győző (Szeged, 1881. aug. 10.-?): színész. Műkedvelő előadáson Újházi Ede fedezte fel. Az Országos Színészegyesület iskolájában tanult. 1907-től kabarékban és mulatókban lépett fel; 1918-1920-ban a Madách Színházban, 1926-1927-ben a Városi Színházban, 1927-1928-ban a Magyar Színházban komolyabb feladatokat is kapott. Pályáját 1936-1943 között a Nemzeti Színház tagjaként fejezte be. 1943-ban nyolc hónap börtönre ítélték rágalmazásért. 17 Jankovich Magda (Bp., 1900. okt. 10,-Svájc, 1992. szept. 23.): színésznő. Kürthi Sári színésznő leánya. Elvégezte a színiakadémiát. 1920-tól 1925-ig a Magyar Színház tagja, 1926-ban a Renaissance Színházban, majd az Andrássy úti Színházban szerepelt. Az ügy hátterét Móricz Zsigmond naplója élesebben megvilágítja: „Kürti Sári fel[hívott], hogy a lányát, Jankovich Magdát nem akceptálták a Gömbiné szerepére. Hogy nem írt-e Fedák? Mert Fedák rossz viszonyban van a Simon Marosával, s nem játszik vele. [...] Jankovics Magda nem való a Gömbinére. Sovány fiatal nő.” (Móricz Zsigmond: i. m., 490.) A szerepet végül Simon Marcsa játszotta el. 18 Simon Marcsa (Tápiószele, 1882. nov. 21.-Bp„ 1954. jan. 8.): színésznő. Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. Vidéki évek után 1916-1917-ben a Népopera, 1917-1927 között a Magyar Színház tagja volt. Szinte valamennyi fővárosi magánszínházban szerepelt. 1945 után fellépett a Művész Színházban, a Belvárosi Színházban, a Madách Színházban és a Kamara Varietében. 19 második szereposztás 508
