Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Műsorpolitika, dramaturgia - Az Erdélyi drámaciklus műsorfüzete, 1937
nem bágyasztotta el az erdélyi magyar írókat, és az 1936-os marosvécsi Helikon-találkozón13 elhatározták, hogy az erdélyi magyar írók nem elégedhettek meg és nem is tekinthetik missziójukat befejezettnek a regény terén elért eredményekkel. A legközelebbi feladat tehát a színpad meghódítása a szellem és a magasabb rendű irodalom tiszta eszközeinek segítségével. így került a marosvécsi megbeszélés homlokterébe az erdélyi dráma és színműírás ügye Bánffy Miklós és Tamási Áron előterjesztése alapján. Megállapították, hogy az írói közösség tagjai a regényirodalom terén az utóbbi években megközelítették a kitűzött eszményt. Most már szükséges, hogy az írói közösség a színműírás fejlődése érdekében szintén adjon eszközeihez mérten indítást. Elhatározták, hogy az Erdélyi Szépmíves Céh a kolozsvári Magyar Színházzal karöltve állandó drámapályázatot hirdet. Az elhatározást nyomon követte a harmincötezer lejes pályázat első meghirdetése,14 amelyre nyolcvanhárom pályamű érkezett. A bizottság, amely a bírálat munkáját végezte,15 ezek közül kilencet talált olyannak, amelyekkel érdemben lehetett foglalkozni, és a pályadíjat Tamási Áron Tündöklő Jeromos című színjátékának ítélte. Az erdélyi írók úgy határoztak, hogy darabjaikat előbb a kolozsvári Magyar Színházban mutatják be, és ezután vagy ezzel egy időben lépnek a magyarországi közönség elé. Az erdélyi magyar írók színpadi alkotásai iránt Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója már régebben érdeklődött, több erdélyi írótól kért darabot, és amikor értesült a Helikon íróinak elhatározásáról, szíves készséggel vállalta az erdélyi magyar írók színpadi alkotásainak kollektív és rendszeres bemutatását a budapesti közönség előtt. Ennek a megértésnek és az erdélyi magyar irodalom iránti rokonszenvének bizonysága, hogy megnézte az első erdélyi színdarabnak, Tamási Áron Tündöklő Jeromosának kolozsvári bemutatóját,16 és hogy a Vígszínház négy műből álló erdélyi drámaciklust rendez, amelynek főrendezői tisztét Bánffy Miklós gróf látja el, az erdélyi írógárda jeles tagja és a színpad régi, alapos ismerője. Az erdélyi magyar írók számára pedig megnyugvás, hogy színpadi alkotásaiknak ilyen reprezentatív bemutatását Magyarország első magánszínháza vállalta, amely mostanában ünnepelte fennállásának 40 éves fordulóját,17 és ez alatt a négy évtized alatt sok kiváló magyar író munkáját vitte diadalra. Az erdélyi drámaciklus első bemutatója 1937. január 21-én lesz. Ekkor kerül színre Kós Károly Budai Nagy Antal című drámája. Kós Károlynak ez a munkája már kész volt,18 amikor 13 1936. július 2-4. A találkozón részt vett: Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Járosi Andor, Kacsó Sándor, Karácsony Benő, Kádár Imre, Kemény János, Kiss Jenő, Kós Károly, Kovács László, Lakatos Imre, Maksay Albert, Mol- ter Károly, Reményik Sándor, Szántó György, Szemlér Ferenc, Szenczeí László, Tamási Áron, Tavaszy Sándor és Wass Albert. 14 A pályázatot a Pásztortűz 1936. 13-14. számában tették közzé, az elbírálás szempontja a következő volt: „Szolgálja-e a mű életsorsunkat, a transzilván szemléletet, szellemet, nemes emberséget?” 15 Kós Károly, Járosi Andor, Kádár Imre. 16 A bemutatót 1936. november 6-án tartották, az előadást Kádár Imre rendezte. A főbb szerepeket Forgách Sándor, Kovács György, Fényes Alice, Tompa Sándor alakította. Jób Dániel a premieren nézte meg az előadást. Vö.: Színházi Élet, 1936/ 47, 29. 17 A Vígszínház 1896. május 1-jén nyílt meg. 18 „Darabommal március közepére lettem készen. Másfél éves keserves munka után, mert életemben nem próbáltam eddig darabot írni, nem is olvastam sokat, tehát a technikáját is meg kellett tanulnom” - számolt be a színmű születéséről Kós Károly Jób Dánielnek szóló levelében. (Sztána, 1936. június 3., OSZMIKT 2002.5.1.) 494
